Szerző: Márkus András
Cím: A kolozsvári orgia
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés éve: 2011
Oldalszám: 102
„Az erdélyi főváros pezsgő irodalmi életében sokáig Márkus András volt a legkisebb fiú: tizenhét évesen már egykötetes, debütdíjas költő, akinek fellépéseit tetszésnyilvánítások és megbotránkozások kísérik. Szemtelen, szabad szájú, kölykös jelenség, teljesítményére ugyanakkor már a legnagyobb folyóiratok kíváncsiak.” A messziről szembetűnő cím és ez a fülszöveg vitt rá a könyv megvásárlására. Már hogy ne érdekelne egy szemtelen kölyök írása a kolozsvári életről, ahol én magam is szívtam magamba a tudást éveken keresztül? Karafiáth Orsolya ajánlója már csak a ráadás volt. Vittem azonnal!
Pár perces olvasmány az egész könyv, ha nagyon szaporán, egy leültünkbe olvassuk, de megéri. Egészen egyedi élményt nyújt. A próza kedvelőinek, akik csak a minimális mennyiségű rímbe szedett irodalommal találkoztak az iskolapadokban, kedvet hozhat a versolvasáshoz. Márkus András ugyanis annyi iróniát, cinizmust csempész a kusza rímjei közé, hogy biztosan kíváncsiak legyünk a következő versre is, miután egyet már elolvastunk. Nagy kedvcsinálónak számítanak a frappáns címek is, csak úgy kérik, hogy olvass bele a tartalomba is: pl. „Orsolya, te pedofil”, „Ha visszaélnek a halottak”, „Zavart gondolatok Emőke méhfalára”, stb.
A fiatal író stílusa vulgáris, merész, szókimondó. Nem kevés hímsovinizmus olvasható ki soraiból, s ezt meg sem próbálja tagadni. Megnevettet, amikor nem is számítasz rá, s lehervaszt, amikor épp egy nagy poénra vágysz. Morbid hangulat lebeg egyes versei felett. A cinizmust összekeveri a keserűséggel, a humort a szerelemmel és a halállal, s akkora ellentmondásos keszekuszaságok keletkeznek, amik már jók. A verseket nyilván mindenki másképp értelmezi, ám a kolozsvári írópalánta művei nem olyan bonyolultak, hogy ezerféle olvasatuk legyen. Én néhol küzdöttem a bonyolult rímekkel, el is veszett a fonal itt-ott, de hamar visszataláltam, s megértettem, mire megy ki a játék. Mert, hogy András játszik. Az egész könyv egy nagy játszma a szavakkal, a hangulatokkal, érzésekkel. Van itt szerelem, szex, halál és boldogság is bőven. Némelyik vers nagyon jó, másik felejtős, de összességében remek kis pajzán kötet.
Az egyébként is vékonyka könyvet három részre tagolták az írás periódusai szerint. Ezek az „Álmomban macskát szült a nőm” 2001-2005-ből, „A kolozsvári orgia” 2006-2010-ből és a „Az asszonybőr-kabát” 2010-2011-ből. Mind közül talán a kolozsvári orgiát megidéző, középső rész a legjobb, legélvezhetőbb, legfrappánsabb. Részeg esték, másnapos reggelek, orgia a Tordai úton, s pincérkedés a Bulgakov Kávéházban, mindez nem lehet idegen a Kolozsváron jártas fiatalságnak.
Ismerve Márkus András verses gyűjteményét, szívesen meghívnám egy sörre a Bulgakovba, lecsapnám elé a kötetet, s hagynám, hogy magyarázza meg, mesélje el egy-egy „történet” keletkezését, s annak körülményeit. Lenne mind vigyorogni egészen biztosan. Addig is, míg erre sor kerül, beszerzem az Elza című Márkus-kötetet, ami 2014-ben látott napvilágot, szintén az Ulpiusnál. Olvassatok hát velem!
