Olvasok a sarokban

Ennek a kanadai fickónak a neve nem sokat mond ma még az olvasóknak, annál inkább a jelen könyv borítóján szereplő Clive Barker név, amely vezérfonalon elindulva végül én is eljutottam Cutterig. Utóbbi álnév egyébként meglehetősen friss kreáció, Craig Davidson (aki emellett még Patrick Lestewka név alatt is rendszeresen publikál) tavaly jött elő vele, és máris három kötetet jegyez Cutterként. Ezek közül egyelőre csak a Mélység érhető el a magyar olvasók számára, de annak átütő sikere láttán aligha kell sokat várnunk majd a folytatásra. Az író méltatói között Barker mellett ott találjuk Palahniukot és Stephen Kinget is, ami más szerzőkkel is megtörtént már a múltban, itt viszont a fentiek örökségének valódi szintéziséről beszélhetünk.

Odalent, a mélységben ugyanis egyszerre elevenedik meg a Panoráma Hotel és a Vérkönyvek világa, ahol egy idő után a valóság és a képzelet teremtményei elkülöníthetetlenné válnak, a szálak mozgatója pedig tévedhetetlen magabiztossággal köti gúzsba az idegszálainkat. Hősünk azért messze nem egy Jack Torrance-kaliberű fazon, és a helyszín sem a festői Colorado-hegység, ez egy annál is nyomasztóbb, magát gátlástalan, alávaló módon „megszerettető” mese. Az alapállás klisésebb talán nem is lehetne: egy tudóscsoport a Föld legmélyebb pontján vizsgálja a névtelen Kór hasonlóan névtelen Gyógymódját (amit ambróziának keresztelnek), miközben valamely náluk sokkal hatalmasabb, felfoghatatlan erő keríti hatalmába az elméjüket.

A mesélő, Luke Nelson sorsáról is éppen annyit tudunk meg, amennyi a sztori átéléséhez minimálisan szükséges, Cutter remek érzékkel egyensúlyoz a kibontott és a homályban hagyott részletek között, pontosan tudva, hogy bizonyos dolgokat nem kell kimondani ahhoz, hogy jelenlétüket érzékelhetővé tegyük. Egyértelműen az ő írói stílusa az, ami kiemeli a sztorit a (szó szerint) klisétengerből, és helyezi el magát az erre fogékony olvasók legmegbecsültebb élményei közé. Cutter valóban barkeri szinten bánik az emberi testtel, miközben hallatlanul plasztikusan képes megfogalmazni az elmében végbemenő folyamatokat is. Aki esetleg olvasta/látta az Éjféli etetést (a Vérkönyvek novellagyűjteményből), annak nem is kell talán többet mondanom annál, mint hogy itt is egy hasonlóan végletekig elborzasztó, gyönyörűségesen gyomorforgató történet van feltálalva.

A Mélység tehát igazi ínyencfalat, a széplelkeknek és az említett nevekkel szeretetteljes viszonyt nem ápolóknak a forgatása határozottan ellenjavallt, aki azonban a fentieket olvasva úgy érzi, hogy Cutter világa neki való, az nagy valószínűséggel nem fog benne csalódni. Jó esetben új kedvencet avat, ahogy én is tettem, és tűkön ülve várok a hasonló minőségű folytatásra.