Szerző: Mark Frost
Cím: A Paladin-prófécia
Kiadó: Gabo
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 464
Kezdő molyként (értsd: 2013-tól gyúrtam rá igazán az olvasásra) büszkén mondhatom, hogy a tavalyi év nagy felfedezése a Gabo kiadó volt. Eddig is számon tartottam néhány nagyszerű könyvet, ami a Gabo gondozásában jelent meg, de az „A komornyik” című dokumentumregény után alaposabban szemügyre vettem kiadványaikat. Így jutottam hozzá a Paladin-próféciához is.
Megnyerő keménytáblája csak úgy ropogott a kezemben az első fellapozásnál, s tettem róla, hogy ez ne maradjon abba az utolsó oldalig. Piszkosul jó könyv ez. Úgy olvastatja magát, hogy közben teljesen megfeledkeztem arról, hogy egy túlfűtött vonaton fészkelődök már órák óta, vagy épp egy kényelmetlen mikrobuszon száguldok 12 órája. Így lett kiolvasva két nekifutásból Mark Frost eme zseniális alkotása. Nem kellett nekem ajánló az alkotóról, nem befolyásolt a Twin Peaks sem, mindegyre csak olvastam mohón, mert érdekelt. A történet pörgős, a karakterek szerethetőek, sugárzik az emberség majdnem mindegyikőjükből, és nincs a könyvnek egyetlen oldala sem, amelyet ki kellene hagyni. Nincs plusz, nincs üresjárat.
Erősen hasonlítják Rowling Harry Pottereihez, amivel egyet is értek, de a Paladin-prófécia javára szóljon az is, hogy a Harry Pottert nem tudtam végigolvasni, ezt viszont rohanva faltam. A roxforti történetek inkább valóak a tinédzser korosztálynak, mint Will West története. A 15 éves kissrác sztorija egy különleges iskolában rengeteg mondanivalót hordoz egy felnőtt számára is. Nagy kedvencek lettek a megszámozott életbölcsességek is, miket Will apja jegyzett fel fiának. Ezeket nagyon szépen, sorrendbe helyezve is megtaláljuk a regény végén. Nem árt párat zsebre vágni belőlük és elgyakorolgatni a hétköznapokban!
A különleges képességekkel felruházott kamasz srác története ez, akinek helyt kell állnia egy elit iskolában, ahová meghívásos alapon kerülhetett be. Nem volt választási lehetősége, otthonát fekete kalaposok dózerolták le, s szülei holléte is rejtély számára. Az új iskolában hasonló, különleges képességű diákok várják, akik aztán segítségére sietnek a gonosz legyőzésében. Az előrevetítést, a kapcsot a következő kötet és e között a szülők ismeretlen múltja jelenti. Will a történet végén tudja meg, hogy miért titkolóztak előtte 15 éven át, így lehet izgatottan várni a folytatást.
Rövid, lényegre törő mondataival olykor megfogalmaz némi burkolt humort is, de korántsem kívánja elviccelni a lényeget. Nem is illene a humor olyan szövegkörnyezetbe, ahol egy kamasz srác paranormális jelenségekkel birkózik meg. Így helyenként teljesen hihetővé válik egy-egy természetfeletti jelenség, vagy büdösszörny-üldözés. Nyilván felnevetünk egy kétméteres szobor sétálgatásán, de ennyi még belefér.
Nem csupán egyetlen regény ez, hanem legjobb reményeim szerint is, lesz folytatása a sorozatnak. A második kötetet már az első oldalon beharangozza az író, majd a könyv végén nyomatékosítja. Távol áll tőlem a sci-fi, s minden, ami képzelt világokban játszódik, paranormális jelenségekkel tűzdelve, de a Paladin-próféciát szívesen teszem Clive Barker és Stephen King mellé a polcra, úgy, hogy jusson hely a folytatásnak is!
