Szerző: Artair McKnight
Cím: Becky Apple és az újjászületők
Kiadó: Pongrác
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 399
Nem szeretem, ha egy könyv csalódást okoz, azt különösen nem, ha csalódások sorozatával kell szembesülnöm olvasás közben. Artair McKnight teljesen lehervasztott ezzel a regénnyel. Nem kívánom rögtön a legnegatívabb jelzőkkel illetni ezt az egyébként csinos kötetet, mert valójában nem is érdemli meg, csak én nyúltam mellé.
A Pongrác kiadó gondozásában megjelent Young Adult regény gyönyörű külső formának örvend. Mondhatnám, könyv formájú könyv. Tetszetős kemény táblát kapott, s az olvasóbarátra szerkesztett szöveget helyenként Jánosi Petra illusztrációi „színesítik”, nagyon ízlésesen elhelyezve a fejezetek elején. Összességében a külső alapján gondolkodás nélkül kosárba helyezném, de segít a fülszöveg is meggyőzni a vásárlót.
Becky Apple egy 15 éves lány, aki iskolakezdéskor beleszeret az új fiúba (mekkora klisé!), s szüleitől kap egy saját házat, amibe teljesen egyedül költözik bele, s él felnőtt módon. Újságkihordásból szerzi a zsebpénzét, s olyan önálló, mint senki más a világon 15 évesen. Talál egy vastag könyvet a kertbéli kút mélyén, „amely feltárja titkait, s hősünk egyszerre az újjászületők káprázatos, ám egyben kísérteties erdejébe nyer bebocsátást, ahol állatfejű és más torz lényekkel, olykor emberi külsővel rendelkező különleges teremtményekkel találkozik. Ők azok a holtak, akik – előző életeikre emlékezve, a kinti világtól elszakadva – tündérek és más mitikus lények között kezdtek új életet.
Becky Apple pont akkor érkezik, majd válik az Örökerdőt védelmező druidává, amikor egy rémisztő, vonyító gyilkos és egy sejtelmes, rejtőzködő ellenség tűnik fel.” Hát efféle kalandokra lehet számítani a varázsszívű druidáktól, skót és kelta motívumokkal fűszerezve.
Hogy mi volt a bajom ezzel a történettel? A sok közhely. Az egymásba szerető iskolás pár, az elkényeztetett Becky Apple, aki folyton meg akarta magyarázni, mennyire nincs is elkényeztetve, a háttérvilág felépítése, a világmegváltó gondolatok is klisékké alakultak az író tolla alatt. A meseszerű jelenetek is olyannyira voltak közhelyesek, hogy már előrelátható volt a végkifejlet. Mintha egy jól bejáratott sablonra készült volna az egész regény.
Mondom a fentieket úgy, hogy imádom a gyerekekről szóló történeteket, minden esendő kamasz története szenvedélyesen érdekel, elnézek minden apró hibát a történetalakításban és a stílusban is. Lehetséges, hogy hiba volt rögtön John Green Alaska nyomában című regénye után kézbe venni Becky Apple történetét, nem kérdés, mennyire magasan van John Green mércéje, de itt az Artair McKnight művészi néven publikáló Kiss Balázs regénye csúnyán alulmaradt mind stílus, mind történetalakítás szempontjából.
Semmiképp sem ajánlom a könyvet azoknak, akik nem kedvelik a fantasy és young adult köteteket, hiszen ez valahol a kettő találkozásánál született. Azon túl, hogy a szerző egy mitikus világot mutat be, próbál erősen megmaradni a realitás talaján, s azt hiszem, itt szúrta el a sztorit. Továbbá nem ajánlom azoknak sem, akik egy pörgős, olvasmányos, élvezhető történetet akarnak az esős nyári napokra, de a strandra is érdemes egy alternatív kötettel is készülni, mert biztos vagyok benne, hogy akad, aki félretenné Becky Apple-t az újjászületőkkel együtt.
S végül ajánlom azoknak a 13-18 éves kamaszoknak, akik még a mesék világát nem nőtték ki, de már gondoltak arra, hogy összepakolnak és elköltöznek a szüleiktől, mert nyakukon a felnőtté válás. Ha valakinek igazán megtetszik Kiss Balázs első kötete, nem marad olvasnivaló nélkül a következő időkben sem, hiszen jön a „fantasztikus trilógia” második és harmadik kötete, a Becky Apple és a sötétek, valamint a Becky Apple és a dühöngők. Ezekről már Ti meséljetek nekem, jó?
