Szerző: Markus Zusak
Cím: A könyvtolvaj
Kiadó: Ulpius-Ház
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 598
A 35 éves sydney-i születésű Markus Zusakot a világ egyik legkiválóbb ifjúsági regényírójaként tartják számon. (Gondoltad volna? Én sem!) S bár a Könyvtolvaj előtt négy regénye látott már napvilágot, Magyarországon nem voltak kaphatóak történetei. Egészen 2010-ig felejthető volt az író neve hazánkban, ugyanis az Ulpius-ház Kiadó akkor hozta el számunkra a The Book Thief fordítását. Értetlenül állok ugyan a könyv sikeressége előtt, főként mert nem értek egyet azzal, hogy nagyszerűsége a Halál narrációjában rejlik, de ezt majd nemsokára bővebben is kifejtem. Lássuk tehát, miről is szól ez a regény, ami a New York Times bestseller listáját 375 héten át vezette.
Mint Zusak korábbi történeteiben, itt is egy gyerek a főszereplő, ezúttal egy kislány. Liesel Meminger nevelőszülőkhöz kerül a háború közepén, mert anyját üldözi a rendőrség. A München melletti kisvárosban Liesel számára az egyetlen boldogságot a könyvlopás jelenti. Na azért nem olyan gyakori ez, mint hinnénk a cím alapján. Nevelőapja olvasni tanítja, zenél neki harmonikáján, a szomszéd srác, Rudy először csak játszótársává válik a magányos kislánynak, később szerelmévé. Liesel először csak egy emléket akar magával vinni öccse temetéséről, így kapja fel a hóból a Sírásók kézikönyvét, ekkor még nem sejtve, hogy később a könyvek nyújtotta szórakozás lesz segítségére a háború és a szegénység átvészelésében. Mert a legnagyobb problémát nem háborús ellenség vagy a náci párt okozta, hanem bizony az éhinség. Falatokért harcol gyermek és felnőtt egyaránt.
Remek ötlet volt Zusak részéről egy kislány szemszögéből bemutatni a hitleri időszakot, és ez épp elegendő is lett volna az egyediséghez, semmi szükség nem volt arra, hogy az elbeszélés módján csavarjon egyet. A Halál narrációja ugyanis rettentő idegesítő. A közbeékelések, magyarázatok, széttöredezik a szöveget, gyermeteggé teszik azt. Az erőltetett oximoron -, és szinesztézia használat engem gyakran röhögésre késztetett. Hatásvadász akart lenni a szerző, ehelyett nevetséges lett. Szerencsére a történet kárpótol mindezért. Tökéletes lenne ez a regény, ha lehámoznánk róla a mesterkélt narrációt, de hát Zusak erre fektette a hangsúlyt.
A könyv elején rengeteg közbeékelésen, szófordításon kell átverekednünk magunkat, de ha elég kitartóak vagyunk, jutalomként a történet élvezhetővé válik. Sajnos nem marad el végérvényesen a vastag betűkkel szedett magyarázkodás, elkísér egészen a regény végéig, de legalább lényegesen kevesebb lesz belőle, mint az elején. Egy újabb zavaró tény a Halál narrációjával kapcsolatban a spojlerezés. Melyik olvasó vágyik arra, hogy minden fejezetnek először a végét ismerje meg, s csak aztán a történetet? Egyik sem. Remélem. Értem én, hogy iszonyú művészinek akart tűnni Zusak, de ez most nem sikerült. Legalábbis az én olvasatomban biztosan nem.
Ahogy már mondtam, ha megkopasztjuk az elbeszélést a Halál narrációjától egészen zseniális regényt kapunk. Mondom ezt azért is, mert világháborús témában kismillió könyv született már, igencsak nehéz volt újat hozni, Zusaknak mégis sikerült. Remek karaktereket gyúrt össze, mindegyikük emberségtől duzzad, csupaszív és jóság árad Rosa Mamából, Hans Papából, Rudyból, Maxból és a polgármester feleségéből is. Ez segíti át mindannyiukat a háborús éveken, hogy lelkük el ne pusztuljon a hihetetlen szenvedésben. A baljós hangulat az első oldaltól az utolsóig megmarad, néhol egészen nyomasztóvá válik, máshol elenged egy-két poént, hogy bele ne hervadjon az olvasó teljesen.
A könyv alapján készült film is az idei év egyik legnagyobbika lesz, ezt kijelenthetjük bátran már márciusban is. Olyan remekül sikerült összeválogatni a szereplőket, hogy a filmből ismert történet könyvbéli olvasásakor is kellemes élmény volt felidézni a már ismert karaktereket. Rudy citromsárga haja, Rosa Mama kredenc alkata és Max tollhaja is végig ott lebegett szemeim előtt. A filmhez képest a könyv természetesen sokkal többet ad, legalább három filmre való eseménnyel találkozunk a regény olvasásakor, úgyhogy semmiképp sem érdemes kihagyni Zusak művét.
Ez a történet nyomaszt, gyönyörködtet, felemel, lerombol, újjáépít. Kell.
