Szerző: Jodi Picoult
Cím: Találj rám!
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 456

Jodi Picoult volt az az írónő, akinek a könyveit hónapokig csak néztem a könyvesboltokban, de sosem vettem belőlük egyet sem. Nem mintha nem izgatott volna különösen egy-egy példány, de valahogy sosem volt elég erős késztetésem az olvasásra. Nyilván közrejátszott a halogatásban az is, hogy nem túl figyelemfelkeltőek a borítók, inkább a romantikusok stílusára hajaz szinte mindegyik, s abból én nem kérek. Ám, amikor a moly.hu-n is folyton szembejött velem egy-egy értékelés vagy újabb megjelenés, már nem tudtam elsiklani felette. Súlyos témákat feszegető regényeket emlegettek az olvasó kollégák, amelyekben többnyire a szenvedő fél a főhős. Ezzel engem meg is nyert egy ismerkedésre, így az Athenaeum kiadó jóvoltából elolvastam a Találj rám! című, legújabb kötetet, s ezzel egy korszak kezdetét vette.

Élvezem, hogy nincs egyelőre, akihez hasonlíthatnám az amerikai írónő stílusát.  Az más kérdés, hogy mennyire nagyra tartom Őt a húszon is túlmutató kötetei száma miatt. Alig 48 évesen már temérdek bestsellert írt, mindegyikben kíméletlenül őszinte és társadalomkritikus témákat feszeget. A munkamániás Jodi Picoult a hétvégék kivételével szinte folyton ír, egészen elvetemült tettekre képes egy-egy regénye miatt: megtanult tehenet fejni, börtönbe vonult, Alaszkába utazott egy eszkimó faluba és még szellemvadászatra is hajlandó volt. Gyakran gondolkodom azon, hogy a sok szenvedő szereplőt egy-egy regényben az alkotó mennyire formálja a saját képéről, mennyire lehet saját tapasztalat a leírtaknak akár csak egy kis része is, ám ezt nem merem elképzelni Picoult esetében. Mindegyik regényében igen súlyos esetekkel ismerteti meg az olvasót, nem kívánom elhinni, hogy saját tapasztalataiból merítkezett.

A Találj rám! sem kivétel, egy édesanyját kereső kislány történetét ismerhetjük meg a legújabb kötetből. Bár segítségére lesz egy nyomozó és egy médium is, mégis mindvégig a kislány kitartását és akaraterejét becsülhetjük igazán. Kedvemre való volt a rengeteg hasznos információ az elefántokról. Ilyen szépen, történetbe fűzve még sosem olvastam állatokról. Jodi Picoult olyan végtelen alázattal és szeretettel ír ezekről a hatalmas állatokról, hogy teljesen elfeledkezhettem az egyébként izgalmas történetről és szívhattam magamba a tudást. Míg az elefántoknak csak a cirkuszokból ismert tulajdonságaival találkozik a hétköznapi ember, Picoult megmagyarázza, mennyivel jobb állatok ők néhány mutatvány megtanulásánál, hiszen empátiára képesek, szerények és vadak egyszerre.

A regény szerkesztése és a történetmesélés is olvasóbarát. Több szemszögből mutatja be a cselekményt, párhuzamosan futó cselekményszálakkal, rövidebb-hosszabb monológokkal és sajátos értekezésekkel az elefántok tulajdonságairól. Kiemelném, hogy egy-egy roppant izgalmasan záruló fejezet után normális esetben nem szeretem a hosszú leírásokat egy teljesen más témáról, de jelen esetben az elefántok ismertetője abszolút kedvencemmé vált, teljesen kiszakított a történetből. Épp ettől pörög néhol a történet, máshol egészen lelassul, de mindvégig izgalomban tart. A könyv háromnegyedéig építkezik Jenna múltja és jelene egyetlen történetbe gyúrva, majd egy teljes káosszá növi ki magát az egész cselekmény. Amikor már egészen biztosan nem értjük, hogy ki kivel hol mikor mit csinált, akkor ráhúz még néhány oldalnyi csavart, hogy egészen biztosan feladjuk a találgatást. A tipikus „ki a gyilkos” kérdésen túl itt még ezernyi másik is felvetődik:  pl., mi történt a múltban, mi van a jelenben? Mert hiszen „adott pillanatban mindannyian ugyanott voltak – csakhogy nem mindegy, az a pillanat mikor volt az időben”. Egyetlen csalódást okozott csak a könyv, azt is egy hatalmas pofon formájában nyújtotta át. Ez pedig a végén csattant, amikor felbolygatott, megőrjített. Nem árulom el, hagyom, hogy szédüljetek tőle Ti is.

„A Találj rám! Jodi Picoult legjobb regényeit idézi: a misztikumot a valósággal, a mesét az álmokkal, a bűnt a bűnhődéssel ötvözi.”- olvashatjuk a fülszövegben. Lássuk hát azokat a legjobb regényeket külön-külön is!