Facebook

Címkék

2009 (1) 2010 (3) 2011 (2) 2012 (4) 2013 (4) 2014 (2) 2015 (2) 2016 (3) Agave Könyvek (3) Agota Kristof (1) Alexandra (3) Animus (2) Art Nouveau (1) Athenaeum (9) Az Olvasás Éjszakája (1) Az Útvesztő-trilógia (1) A három ufó (1) Bagi Iván (1) Benk Dénes (1) Bleeding Bride (1) Bohumil Hrabal (2) Caroline Kepnes (1) Cartaphilus (7) Christina Baker Kline (1) Chuck Palahniuk (1) Cor Leonis (2) Csabai Márk (2) Cser Kiadó (1) Curtis Sittenfeld (1) Daniel Keyes (1) David Lagercrantz (2) Dumakönyvtár (7) Erawan (3) Európa Kiadó (1) Fejős Éva (5) Feldmár András (1) Felméri Péter (1) Gabo (8) Gabo Kiadó (3) Gabó Olvas (1) General Press (5) Geopen (2) Greg Iles (2) Harlan Coben (1) Helikon (6) Hermann Hesse (1) horror (1) Hugh Laurie (1) HVG Kiadó (2) Interjú (1) Jaffa (1) Jaffa Kiadó (2) James Dashner (3) Jodi Picoult (4) John Green (3) Jonas Jonasson (1) Jo Nesbo (1) kérdőív (1) Kiss Ádám (2) Kondor Vilmos (1) Könyvbemutató (2) Kovács András Péter (1) Kurt Vonnegut (4) Libri (1) Linda Castillo (1) Louise Walters (1) Márai Sándor (3) Márkus András (1) Mark Frost (1) Mike Greenberg (1) Millennium-sorozat (2) Millennium trilógia (2) Multigáz (1) Muszka Sándor (2) Nevada Barr (2) Nick Cave (2) Nick Cutter (1) Orbán János Dénes (2) Oscar Wilde (1) ötven árnyalat (1) Ozzy Osbourne (1) P.K.D. (1) Patrick Modiano (1) Pongrác (1) Rácz Zsuzsa (3) Robin Cook (1) S. J. Watson (1) Simone de Beauvoir (1) Skandináv Krimik (2) Stephen King (2) Stieg Larsson (3) Sun-Mi Hwang (1) Szántó Dániel (1) Szütyiő (1) Tarandus (3) Terézanyu (1) Tóth Szabolcs (1) Ulpius-ház (6) Vadon (1) Vavyan Fable (1) Világsikerek (3) Címkefelhő

Patrick Modiano: A Kis Bizsu

2014.10.17. 06:47 | Zabhegyezo | Szólj hozzá!

Címkék: Patrick Modiano Tarandus

Minden évben kiosztják a Nobel-díjat, s én minden díjkiosztó után kapkodva keresem a friss nyertes köteteit, hiszen napirenden kívánok lenni irodalmi nagyjaink munkásságával. Idén Patrick Modiano könyvei nyomába eredtem, s akárcsak tavaly, most is egy számomra ismeretlen szerző műveivel barátkozhattam mohón. Ezúttal A Kis Bizsu című kötetét olvastam, s ahogyan Rőhrig Eszter fogalmaz az utószóban, ezt a könyvet érezni kell, nem pedig érteni, s ebben segít Modiano.

patrick-modiano-5.jpg

Már a francia író fényképe is végtelen empátiát és jóságot áraszt, nem nehéz arra következtetnünk, hogy ez a 69 éves idős ember mennyire szeret az élet mélyebb kérdéseivel foglalkozni. Két kedvenc témája volt, amely folyton visszatért írásaiban: az önazonosság keresése és a német megszállás kérdése.  Az utóbbi, zsidó származása miatt folyton hátrányos helyzetbe kényszerítette. Modiano nem ismerte ugyan személyesen a német megszállás időszakát, mégis szünet nélkül szülei életének körberajzolására törekszik. A káosz megértésének lehetetlensége és a társadalom változásainak kérdésköre szinte minden művében visszatérő téma, szereplői múltbéli eseményekből és jelenben történő apró jelekből építik önazonosságukat.

A szerző – több tucat regényével – számos díjat bezsebelt már Franciaországban. 1972-ben a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díjasa lett a Les Boulevards de Ceinture című alkotása, 1978-ban a legrangosabb francia díjat a Prix Goncour-t  is elnyerte a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben A Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature Européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de France-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, 2014-ben pedig az irodalmi Nobel-díjat nyerte el. Egyetlen művének ismeretében én máris mélyen bólogatva ismerem el, jár ez neki!

 

covers_296889.jpg

 

 

Szerző: Patrick Modiano
Cím: A Kis Bizsu
Kiadó: Tarandus
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 128

 

Ma már négy műve is kapható a magyar könyvesboltokban. A Sötét boltok utcája 1980-ban jelent meg magyar fordításban, az Augusztusi vasárnapokat az Elek és Társa Kiadó mutatta be 1996-ban, az egyik leghíresebb kötete, a Dora Bruder 2006-tól olvasható magyarul, és idén a Tarandus Kiadó jóvoltából már a Kis Bizsu is a rendelkezésünkre áll. Én az utóbbival barátkoztam meg, s ahogy azt már említettem korábban, sokkal inkább éreztem, mint értettem. A fülszöveg magyarázza a miértet: „Thérèse, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül.”

Modiano részletekbe menő leírásai, búskomor hangulatfestései erőteljesen nyomasztják az olvasót. Illik csupán a magam nevében beszélnem, mégis azt gondolom, hogy nincs ember, akit ez a kisregény valaha jókedvre derített volna – ha mégis, nálam jelentkezhet értelmezés-összehasonlításra. A lényeg tehát az örök aprólékosságban rejlik. Rövid, tömör mondataival az író olyan részleteket feszeget, amelyek nem igazán várhatóak el egy férfiember tollából. Fantasztikusan mutatja be egy lány szenvedéseit, gyermekkori sérelmeit, s az abból származó boldogtalanságot, az örök keresést. Thérèse hezitál, hogy felégessen-e minden hidat maga mögött, bátorságot gyakorolva vagy maradjon a bátortalan, de nyugtalan, jelenlegi helyzetében. Olyan szenvedésekről olvasni, amelyek egy gyermek szívét járták át (olyan anya mellett felcseperedni, aki sosem puszilja arcon gyerekét, nem öleli magához, nem viseli gondját, elhagyja) mindig megrázóan érintenek. Patrick Modiano zseniálisan ír, remekül átadja azt a hangulatot, ami Thérèse szívében van, a rideg és nyomasztó valóságot.

Bár tudatában voltam annak, hogy a történet rövid, mégis túl gyorsan lett vége. Roppant egyszerűnek tűnt a lezárás, a semmiből jött a vég, de harmadjára is leírom, inkább érezni kell, mint érteni. Én átéreztem, részben meg is értettem, s őszintén: a terjedelemnek is örvendtem. Hosszadalmasabb sztorizást nem biztos, hogy egészséges ebben a rideg és hervasztó hangulatban olvasni. Ha ez a mosolygós bácsi mind ilyen történetekkel tette gazdagabbá a világ irodalmát, méltán lett övé idén a Nobel-díj. Én kívánok még Tőle olvasni, s havonta egy „kis bizsut” merek is ajánlani!

A bejegyzés trackback címe:

https://olvasokasarokban.blog.hu/api/trackback/id/tr336801345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása