Szerző: Stephen King
Cím: Halálos árnyék
Kiadó: Európa
Megjelenés éve: 1993
Oldalszám: 534
Hogyne falná boldogan az ember lánya azt a könyvet, amit spéci neki vettek, hogy ezt olvasd, ajánlom szeretettel, pláne, ha egy klassz Stephen King regényről van szó. Így lettem büszke tulajdonosa egy Halálos árnyék kötetnek, s szinte azonnal ültem is neki megismerni a történetet.
Sok évig hanyagoltam King írásait, leginkább reális történetekre vágytam, s különböző műfajokból vettem kóstolót, így utólag elmondhatom, hiányzott a pasas beteg fantáziája. Nem vagyok különösebb horror vagy fantasy rajongó, olykor mégis jól esik valami perverz olvasnivalóhoz nyúlni, s lássuk be ezekben a műfajokban Stephen King a legjobb. Történetei teljesen egyediek, semmihez sem hasonlíthatóak, félelmetesen tehetséges író, sajnálom is, hogy nincs több közös bennünk egy 12-es Remington írógépen kívül. Bár a fanatikus King-rajongók azt vallják, hogy akadnak bizony gyenge történetei is, én szerencsémre még nem találkoztam ilyennel. A Halálos árnyék is egy örök kedvenc klasszikus lesz szerény könyvtáramban.
Kedvemre való történet volt Thad Beaumont esete az ikertestvérrel, leginkább, mert nem akart semmire megtanítani, semmiféle tanulságot nem akart legyúrni a torkomon, csupán csak szórakoztatni, de azt a legjobb minőségben. Kingnek ezúttal is sikerült a maximumot kihozni az egyébként alig létező fantáziámból. Imádtam, ahogyan átadja az amerikai kisváros, Castle Rock hangulatát, s különösen kedvemre vannak a mester azon történetei, amelyekben az írás a központi téma. A történetről direkt nem kívánok értekezni itt, azt hiszem King írásai tipikusan azok a művek, amiket nem kell előre bemutatni, simán csak el kell olvasni.
Thad sztorija az agyából kifejlett, halálos árnyékként kísértő ikertestvérével talán az egyik leghátborzongatóbb történet. Brutálisan jó az alapötlet, s amit abból kihozott a horror császára egyszerűen felülmúlhatatlan. Elérte nálam, hogy verebet látva ez a regény jusson eszembe benne a rothadó testű ikertestvérrel, úgyhogy biztos helye lesz a történetnek a memóriámban. Stílusa a már jól megszokott fordulatban gazdag részletekkel mindvégig lenyűgözött, s nem hagyott nyugodni, olvastatta magát egészen az utolsó oldalig. King talán az egyetlen író, akinek műveit olvasva nem görcsölök túlságosan, hogy kitaláljam a sztorik végét, tudom, hogy úgyis átver, s valami abszolút kiszámíthatatlan beteg lezárást rittyent a regényei végére. Nem volt ez másként a Halálos árnyék esetében sem. Hagytam magam belefeledkezni a szennyes fantáziájának világába, s az a fél vigyor az arcomon jelezte az utolsó oldal elolvasása után, hogy megint Ön nyert, mester: lenyűgözött, megbotránkoztatott, meglepett és szórakoztatott. Más aligha kell egy jó könyvhöz.
