Szerző: Nevada Barr
Cím: 13 1/2
Kiadó: Cor Leonis
Megjelenés éve: 2011
Oldalszám: 324
Mindig nagyon szeretek könyveket kapni olvasásra olyan személyektől, akiknek megbízom az ízlésében, mert akkor nagyon jó eséllyel remek könyvet tarthatok a kezemben. Korábbi recenzióm kapcsán említettem már, hogy újabban thriller-rajongó lettem, így mondanom sem kell mennyire csillogott a szemem, mikor épp egy thrillert nyomtak a kezembe, hogy „ezt olvasd!”.
Alapvetően a gyermekek szenvedéseit, fájdalmait bemutató történetek a gyengéim, mert olyan esendőek, olyan őszinték még, hogy egész másképp tekinthetünk rájuk, mint egy felnőtt, felelősségteljes főszereplőre. A 13 ½ is egy ilyen kissrácról szól, akinek egy szörnyű gyilkosság emlékével kell együtt élnie a gondtalan gyermekévek helyett. Háromszáz oldalon át követhetjük lelki fejlődéseit, olykor visszafejlődéseit, hol gyűlölködve, hol pedig sajnálkozva. Van neki egy sötét hangulata, van benne valami mocsok, amitől nagyszerű lesz a thriller. Ezekkel az érzésekkel faltam a könyvet, s a végén, az epilógust olvasva megbizonyosodtam, hogy ez valóban egy ilyen mocskos gondolatok által vezérelt történet volt. Nézd csak: „A tervem valójában az volt, hogy álmukban ölöm meg Franket és anyát. Majdnem a frász jött rám, amikor anya felébredt, és elkezdett hurukkolni, mint egy pulyka, majd kirohant. Frank vére meg csöpögött róla. Aztán leszaladt a lépcsőn, mint egy eszelős, a hálóinge lebegett, a keze összevissza csapkodott. Ez azért megérte a belépő árát. Annyira röhögtem, hogy jó öt percembe telt, mire elhallgattam.” Falra tudok mászni az ilyen „hentes” szövegtől.
A könyv szerkesztését gyűlöltem az elején. Nem vagyok barát az időben és térben ugráló történetmeséléssel. Pislogtam bután az egyes fejezetek elején elhelyezett gyermekgyilkosságokról szóló történeteken, kerestem a logikai összefüggést, de hiába. A történet harmadáig kell kitartóan eljutni, onnan már szinte letehetetlen. Ha nem is kiszámíthatatlan a sztori vége, legalább izgalmas. Számos elméletet gyártottam a végkifejletre, mégis alaposan sikerült meglepődni, s ezért adnék magas pontszámot a regénynek. Tipikusan az a könyv, ami egy-két napnál tovább nem hever az asztalon, mert érdekes és gyorsan olvastatja magát.
Újfent regélnem kell a kellemes meglepetésről, amit a 13 ½ nyújtott, hiszen ez a könyv szinte minden szempontból az számomra. Külalakja miatt biztosan nem fordulnék meg utána egyetlen könyváruházban sem, puha kötése is felejtőssé teszi a könyvet, nemcsak a hátára vésett fülszöveg. Persze odáig el kell jutni, hogy kézbe vegyük. A legnagyobb fülszöveg nyújtotta csalódást is a 13 ½ okozta. Találkoztam már mindenféle őrültséggel a könyvek hátán. Voltak olyanok, amelyekről később kiderült, hogy aki írta, közel sem járt a regényhez, nemhogy elolvassa, voltak, amelyeknek közük nem volt a történethez, de olyannal még nem találkoztam, hogy a legfontosabb információt írják oda, amelytől aztán kevésbé lesz izgalmas, s élvezhető a történet. Szóval, ha adhatok egy jó tanácsot, a fülszöveget ne olvasd el, elnyomja a sztori eszenciáját.
Biztosan nem ez volt életem thrillere, de kétségkívül az egyik legjobb, legszórakoztatóbb, amit kézbe vettem, s ha figyelembe vesszük azt is, hogy ezt a könyvet pofátlanul olcsón kínálják az olvasóknak, akkor csak jó üzletet köthetünk.
http://corleonis.hu/?dis_book=detail&ID=23
