Szerző: Cynthia Rogerson
Cím: Szeretlek, ég veled
Kiadó: Erawan
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 288
Fejős Éva könyvtárából választottam olvasnivalót az ünnepek előtti hajcihőre, emlékezvén az Amit csak akarsz című regény nyújtotta élményre, reménykedtem, hogy hasonlót kapok Cynthia Rogerson történetétől is. A cím alapján is illett volna a karácsonyi repertoárba, a borítót sem vetettem meg, így hát nekiláttam teljes kíváncsisággal.
Gyorsan és fokozatosan lankadt az érdeklődésem, de kitartó maradtam a könyv utolsó mondatáig – ritkán hagyok félbe regényt. Első kérdésem: miért ajánlja a szerző ezt a regényt a polgármesternek? Aztán, második: mit keres a tengeri-csiga fajokról semmit mondó idézet egy szerelmi szálakat szövögető könyv elején? Jó, nem leszek rosszindulatú, nyilván Maciek metaforája akar lenni, aki egy lakókocsiban nyomorog a történetben, de akkor is gagyi. Ahogy maga a történet is.
A leírásokkal helyenként egész jól megbarátkoztam. Akadt néhány kedvemre való okos gondolat, vigyorogtam néhány listán, amit a folyton fanyalgó Anie írt, de nagyjából itt véget is ért a szórakozás számomra. A történetről annyit, hogy nincs. Egy Skóciába tévelyedett lengyel bevándorló szerelme egy férjétől terhes házassági tanácsadó nőbe, aki még terhességének kilencedik hónapjában is képes szeretőjével a nemi életre, elég szánalmas. A kamasz fiát nevelgető kisvárosi páros kínlódásának története sem sokkal érdekfeszítőbb, a házassági tanácsadónál töltött hosszú órák részletes leírásával, ahol szintén a nő jár félre, a férj pedig egy huszonnégy karátos marha. Anie jegyzeteket készít a teendőkről, elmélkedik, de soha nem tartja be azokat. Másoknak oszt tanácsot házasságuk megmentéséhez, miközben a saját házassága is romokban hever. Nem bírtam komolyan venni az egyébként hangzatos, de túlhúzott létigazságokat, egy olyan nőtől, aki maga is egy ócska céda.
Van néhány oldal, amit nem tudtam a történetben elhelyezni. Annyira semmi köze a konkrét sztorihoz, hogy kedvem támadt volna megkérdezni a szerzőnőt, mégis mit keres az ott? Ezután pedig rögtön a fülszöveg írójához fordultam volna magyarázatért, hogy mi alapján nevezi kiszámíthatatlannak a szerelmi szálak szövődését, hol van ebben a könyvben humor, és miért a „szerelem, hűség, hűtlenség mindaz, ami számít”? Semmi köze a regénynek a borítóra kitapasztott ajánlóhoz. Nem is ajánlom senkinek.