Szerző: Rácz Zsuzsa
Cím: Állítsátok meg Terézanyut!
Kiadó: Édesvíz Kiadó
Megjelenés éve: 2002
Oldalszám: 288
Több mint tíz évvel a könyv megjelenése után, nehezen, de születtek már érdemi kritikák is róla, nem én leszek a dolgok megmondója, inkább csak szerény olvasói körömmel osztanám meg azt az élményt, amit ez a könyv nyújthat. Dr. Babarczy Eszter irodalmi szempontból elemzi az ezredfordulónak ezt a zseniális besztszellerét, míg Dr. Buda Béla pszichológiai megközelítéssel értelmezi a főszereplő, Kéki Kata világát. Elég csupán annyit mondanom, hogy a könyvből több mint 140.000 példány talált gazdára, s legalább fél millióan olvasták megjelenése óta. 2004-ben játékfilm készült róla, s számos díjat is bezsebelt, többek közt a Libri Aranykönyv díját. Azt gondolom, mindezek magukért beszélnek. Lássuk inkább, milyen az a könyv, amit az olvasók szeretnek, de a kritika elhallgatott hosszú ideig? “Akik valóban tudnának kritikát írni, nem nyúlnak hozzá, mert szerintük ez ciki.” – nyilatkozta Rácz Zsuzsa a Mancsnak, a megjelenését követő hiányzó érdemi elemzések kapcsán.
Úgy bánok én ezzel a könyvvel, mint mások a Bibliával. Nem elég egyszer elolvasni. Lekapom a polcról, ha csajos sztorira vágyom, ha magamról akarok olvasni, ha csak egy kis egészséges humort igénylek, s akkor is, ha komoly olvasmányt akarok, stb. Olyan kimondatlan igazságokat, tabukat vésett le Rácz Zsuzsa, amikről előtte mélyen hallgattak az írási készséggel megáldott nők is, s a média is. A Kéki Kata szerepébe bujtatott írónő, önmagát megörökítő történetének kerek egésze egy ízig-vérig nőt ábrázol. A görcsös kapaszkodás kifelé a magányból, az erélyes fellépés a munkakeresésben, s az önmagán bármikor nevetni tudó, szarkazmusból jeles „szingliba” olyan jellemmé formálja Katát, akivel sokan azonosulni tudunk. Szépérzékét bizonyítja a Béke Bolygójáról (Dörgicséről) alkotott véleményével, öniróniáját azzal, hogy Tapasztalt Állásinterjúra Járónak hívja magát, s elismeri, hogy „nagy a feje, mint egy lámpabúra”, stb., de mindvégig erős marad, s nem adja fel a harcot önmaga - és a férfitársadalom elleni küzdelemben. Folyamatosan kiugrási kísérleteket tesz a „kurva valóságból”.
A történet az ezredforduló előtti néhány évet foglalja össze, de a cselekmény és a megfogalmazott társadalomkritikát napjainkra is ugyanolyan igazak, sőt, talán még igazabbak. Megszaporodtak a Tapasztalt Állásinterjúra Járók, egyre több a magányos szingliba, s bizony jó sokan ugranák át a „kurva valóság” korlátait is. Hát olyan kellemes érzés időnként a saját porban fetrengésünkről olvasni!
Nőknek ajánlják, de ahogy Kepes András fogalmazott, „Ezt a könyvet minden férfinak el kellene olvasnia”.
