Szerző: Felméri Péter
Cím: A Három Ufó
Kiadó: Ulpius-Ház
Megjelenés éve: 2011
Oldalszám: 268
Bementem a Tescóba, vegyek valami magyar jellegzetességet a családnak hazaindulás előtt, amikor megláttam a könyvstandnál Felméri ufóit. Lekaptam a polcról, beledobtam a kosárba a magyaros vajkrém s a többi szuvenír mellé, azzal rohantam a kasszához. A vonat ajtói még be sem csukódtak, amikor már kezemben tartottam ezt a csodát és 12 órán át visítottam a megtelt vagonban egy-egy jól megformált poénon, és szomorúvá akkor váltam igazán, amikor az utolsó oldalt is szemügyre vettem.
Felméri egy jelenség. Ahogy a Dumaszínház színpadán áll az ártatlan mosolyával és visszafogott bűbájával, hatszor megfontolt poénjaival, nem lehet nem szeretni, így a könyvének megvásárlása nem történt elfogulásmentesen. A Dumaszínház sorozat, bár pénzmosásnak tűnhet, nekem bejön. Ha ki akarom pihenni Rejtőt, előveszek egy „dumakönyvet” és máris kárpótolva vagyok. Felméri három ufójával pedig különösképp.
A sztori, mint azt a cím is láttatja három ufóról szól, név szerint Csabaxról, Sándorxról és Veraxról. Az önbizalom-növelő tanfolyam ihlette ötlet megvalósulását olvashatjuk 267 oldalon át, aminek élvezetessé tételére Felméri saját kézzel alkotott szellemes rajzai szolgálnak. Olyan okosságokat tudhatunk meg a könyvből, mint az ufók mérete, hétköznapi szokásai, de főként ennek a három teremtménynek a közös vágya, a csodaépítés. Az akciódús történet nem kevés humorral lett fűszerezve és az izgalmat a pörgős történet fokozza.
Ahhoz képest hogy az alkotó egy eltévedt informatikus a stand up világában, a regényen nem érződik az írói amatőrség, a történet kerek, logikus sorrendben íródott folyamatos poénsorozat.
S mivel tudom, hogy Felméri nem egy hadaró fogyatékos a színpadon sem, szívesen meghallgatnám ezt a történetet egyszer az Ő lassított verziójában, hiszen ezt én kapkodva olvastam végig egy vonatozó éjszaka alatt, de olyan jókedélyű utazásom még sosem volt.
