Szerző: Seth MacFarlane
Cím: Hogyan rohanj a vesztedbe
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 179
Ha ezt a könyvet kézbe vetted, alig hiszem, hogy ismeretlen számodra a ma is mindössze 40 éves Seth Woodbury MacFarlane neve. Ha pedig ismered, egészen biztosan véleményed is van róla, hiszen az olyan hírhedt TV-s sorozatok, mint az általa jegyzett Family Guy, a The Cleveland Show, vagy legújabban az American Dad! nemigen hagynak más választást. Szereted vagy gyűlölöd ezt a briliánsan tapló, altesti humort – ha pedig valóban kezedben a könyv, minden bizonnyal az előbbi táborba tartozol. A Hanna-Barbera műhelyben tanult, connecticuti fiatalember meglehetősen markáns, egyéni stílussal rendelkezik, 2012 óta pedig immár filmrendezőként is tisztelheti a nagyvilág.
Ha esetleg melletted is ugyanúgy ment el nevezett Ted nevű vígjátéka, ahogy mellettem, akkor a magyar címével is eltéveszthetetlenül az elődre utalgató Hogyan rohanj a veszTEDbe című idei eresztésre némi prekoncepcióval ülhettél be, ami szerencsés esetben hamar tova is röppent. A művet eredetileg ugyanis a jóval szerethetőbb One Million Ways To Die In The West névre keresztelték, ami nagyjából mindent el is mond a film lényegi cselekményéről. Hogy miért beszélek az azonos című könyv ajánlójában folyton a filmről? Szerencsés esetben ugyanis láttad már a MacFarlane által producerként, forgatókönyvíróként és persze főszereplőként is jegyzett nyári mozit, a könyv ugyanis félkarú óriás a képi lelemények hiányában.
A beszari birkatenyésztő, Albert Stark története mutat ugyan némi fricskát a társadalmi előítéleteknek és úgy általában a túlzásba vitt polkorrektségnek, de lényegében csupán egy egyszernézős tragikomédia. Legnagyobbat talán azok fognak csalódni, akik a filmen fellelkesülve fognak bele a forgatókönyv szimpla letisztázásával megszült könyv olvasásának, az ugyanis ebben a formában nem kínál többet a vászonra vitt poénok felsorakoztatásánál – ezeket pedig szerencsés esetben már úgyis ismerjük. Nincs másról szó, mint egy újabb bőr lehúzásáról a vadnyugati paripáról, amíg a dolgok még mozgásban vannak. Ezt pedig mindenki vérmérséklete szerint viseli el, vagy sem.
Szókincsünk pallérozásán kívül tehát valószínűleg egyetlen nagyobb tanulsággal válunk meg MacFarlane bemutatkozó regényétől: az ember néha csak úgy találhatja meg az igazi útját, ha kábítószert fogyaszt csoportosan.
Albert bólintott. Nekem hiányérzetem volt.
K.B.
