Szerző: Nevada Barr
Cím: Ördögkatlan
Kiadó: Cor Leonis
Megjelenés éve: 2012
Oldalszám: 478
Én már büszkén elmondhatom, hogy két remek könyvet is olvastam május havában. Persze ennél jóval többet is, de Nevada Barr művei hatalmas felfedezésnek számítanak. A Cor Leonis gondozásában megjelent 13 ½ hosszú idő után az egyik legjobb pszicho-thriller, amit olvastam, így nyilván kíváncsi lettem az amerikai írónő többi művére is. Örömmel töltött el, hogy egy egész sorozatra való cím jelent meg a neve mellett, s ezt a Cor Leonis Kiadó mind-mind el is hozza nekünk. Az Anna Pigeon-sorozat előzménydarabjaként jelent meg az Ördögkatlan, amelyet a magyar kiadó elsőként publikál, s majd csak utána a sorozat többi tagját. Végül is ez így jó, különösképp mert ez egy nagyon jólsikerült regény, ami után lehet követelni a tizenhat kötetből álló sorozatot.
„Anna Pigeon meztelenül, betört fejjel, kificamodott vállal ébred egy víznyelő üreg mélyén a Glen Canyon sivatagos fennsíkján. Kiszáradt nyelve feldagadt a szomjúságtól. Fogalma sincs, hogyan került oda, nem emlékszik, mikor veszítette el a ruháját és az eszméletét. Kétségbeesetten próbálja felidézni, mi történhetett vele, és közben igyekszik felfedezni szűk börtönét…” S teszi mindezt egy alig 50 kilós, alacsony, törékeny nő. Annyi kitartás és erő szorult ebbe a csajba, hogy azt már tanítani kéne. Nevada Barr jól láttatja Anna esetével azt, hogy szorult helyzetben, nyomás alatt milyen jó döntésekre is képes az ember lánya. Én a történet végén fel tudtam volna pofozni az apró főhősnőt, mert annyi ésszel, amennyit neki az írónő adott, nem szabadott volna ilyen bugyutául viselkedni, de ennek nyilván így kellett lenni, ahhoz, hogy a végkifejlet olyan legyen, amilyen lett.
Érdekesen hangzik ugyan, hogy az előzménykötet végkifejlete, de bizony van neki. S nem is akármilyen. Ha ezt a regényt egy szóban kellene jellemeznem, azt mondanám, furcsa. Kelet európai szemmel nézve azt a tájat, ahol az események zajlanak, egészen furcsának és elképzelhetetlennek tűnik. Mi, akik még nem láttunk kanyonokat, fennsíkok alatt tündöklő égszínkék tavakat, s fogalmunk sincs a kanyontúrázásról, egészen csodálkozó tekintettel tudjuk olvasni Nevada Barr játékát a szavakkal. Meg voltam győződve mindvégig, hogy ez a csaj nem kevés időt tölthetett azon a területen, hiszen olyan hozzáértéssel beszél róla, olyan profin írja le a természeti látványosságokat, mint aki legalább olyan nagyon ért hozzá, mint ahogyan mi magyarok nem. S az elképzelésem nem volt alaptalan. Nevada Barr színészi pályáját otthagyva, férjével karöltve kapcsolódott be a Nemzeti Park Szolgálat környezetvédelmi mozgalmába. A Natchez Trace Parkway-ben dolgozott főállású rangerként. Innen tehát az ihlet a tizenhat kötetes sorozathoz, saját maga képére formálta Anna Pigeont, s személyes tapasztalataiból merítkezve alkotta meg történetét.
Az Ördögkatlan története bizarr, mégis életszerű. A terjengős leírások és a sok nézőpontból való mesélés néhol lelassítja az eseményeket, ám ezzel egyidejűleg fokozza a feszültséget. Az idilli, elképzelhetetlen tájleírások is csak szemforgatást váltanak ki az olvasóból, aligha érthetjük, mi hol történik éppen, majd kezd körvonalazódni a gyilkos kiléte. Sőt, egyáltalán nem titok, hogy ki az. Ezt megint a furmányosság számlájára írom, hiszen egy krimi lényege épp azon alapszik, hogy agyaljunk mindvégig, vajon ki lehet a rejtélyes gonosz. Ehhez képest Nevada Barr nem titkolózik. Ő a stílussal ragad meg bennünket. Különös, de még csak hasonlítani sem tudom senkiéhez azt a stílust, amit ő képvisel. Van benne valami mocsok, valami bűz, valami egyedi. Kár is ezt magyarázni, inkább meg kell ismerni. Hatalmas plusz pontot adok az írónőnek a temérdek könyv és film említésért, megígérem neki, hogy legalább a felével igyekszem megismerkedni.
Amíg én beszerzem a sorozat első részét, az Oroszlánkörmöket, Ti barátkozzatok az Ördögkatlannal. Aztán kérjük együtt a Cor Leonis Kiadót, hogy nagyon gyorsan hozza el nekünk az egész sorozatot magyar fordításban.
