Szerző: John Green
Cím: Csillagainkban a hiba
Kiadó: Gabo
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 292
„Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek..., amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik.” Így fogalmazta meg Hazel Grace a saját gondolataimat egy jó könyvről. Valóban szörnyű nehéz olyasmit értékelni, ami valójában leírhatatlan, én mégis megpróbálom a lehetetlent.
Ma már aligha létezik olyan olvasni vagy filmet nézni szerető ember, aki legalább egyszer ne találkozott volna a Csillagainkban a hiba című könyvvel vagy annak megfilmesített változatával. Bár a film csak június 5-étől lesz látható a mozik vásznain, mi hajlamosak vagyunk pusztán az előzetesért is rajongani. Én magam is így ismerkedtem meg John Green alkotásával. Egészen belepréselt a székbe a rövid kis összefoglaló a filmről. Persze én most is csak a könyvről fogok értekezni, aztán úgyis rohantok a moziba, ha tetszett.
Hogy is kezdhetném? „A gondolataim csillagok, s én nem tudok belelátni a csillagzatokba” – mondta Augustus Waters, s megint az én igazságom lett megfogalmazva. Annyi mindent kéne mondani erről a könyvről, s nem tudom összeszedni a gondolataimat. Megsúgom, Neked sem lesz könnyebb dolgod kedves olvasó, miután megismerkedtél Hazel Grace és Augustus Waters történetével.
Elsősorban utálom, hogy tiniregényként emlegetik. Tény, hogy két tizenévesről szól, de ennél azért jóval több van ebben a történetben. Aztán utálom, hogy lányregényként emlegetik. Amiért van benne egy kis kedvesség, egy kis romantika, attól még nem lesz csajos regény. Sőt! Nyugodtan olvassa csak el, kortól függetlenül bármelyik férfiember, bizonyára akad benne tanulnivaló a hímnem számára is. Annak ellenére, hogy a két fiatal egymásba szeret, s lépten-nyomon a boldogságra törekednek, nem maradhat meg ez a történet szerelmi regényként az olvasóban. Ha nem bőgtél legalább egyszer, ha nem hervasztotta le a lelkedet, ha nem akartad legalább ötször félretenni, majd újrakezdeni, akkor valamit rosszul csináltál.
A két rákkal küzdő tinédzser története megcsavarja az olvasó szívét. Sokszor fáj, lesokkol, megríkat, megnevettet, de mindvégig mosolyra állt szájjal lehet olvasni a történetet. Nem szabad, hogy szomorúság maradjon a lelkekben, hiszen leginkább a boldogságról szól. Arról, hogyan tegyük széppé azt a kevés időt, ami a rendelkezésünkre áll. Augustus azt mondja, hogy az élet igazságtalan és a világ nem egy kívánságteljesítő gyár, majd bebizonyítja, hogy ha kezünkbe vesszük nyomorult sorsunkat, s lehetőségeinkhez mérten a jóra törekszünk, lehet még pár boldog évünk. A szívcibáló történeten sokat segít John Green humora, ami olykor átmegy némi cinizmusba is.
A stílusos borító kapott egy remek fülszöveget is: „A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.” S én ezt aláírom. Ez a könyv jobb emberré teszi azt, aki olvassa, ezért aztán kívánok mindenki életébe egy Augustust.
Vegyétek meg tehát, olvassátok el, aztán irány a moziba be! Oké? Oké.
