Szerző: Fejős Éva
Cím: Most kezdődik
Kiadó: Erawan
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 449
Azon kevesek közé tartozom, akik úgy olvasnak irodalmat, hogy előtte nem böngészik át az összes megfogalmazott kritikát az aktuális alkotásról. Nekem ne mondja meg senki, hogy egy könyv jó, vagy rossz, majd én eldöntöm. Na! Így találkoztam Fejős Éva munkáival is. Megkerestem az Erawan Kiadót, felajánlottam csóró olvasó és tollforgató énemet, s maga az írónő válaszolt nekem barátságos levélben. Ekkor jöttem rá, hogy Fejős Éva saját kiadót alapított, s szó nélkül egy könyvcsomagot a számomra útnak indított.
Így vettem kézbe mindközül a legvaskosabbat, a Most kezdődik-et. Egy ideig csodáltam a vastag könyvet, forgattam lapjait, s élveztem, hogy van mit fogni rajta. Kevés puha fedelű borítóra mondtam azt eddig, hogy tetszik, de ez az erawanos egyediség megfogott. Ha sorba raksz tíz alkotást, messziről látszani fog, hogy ők összetartoznak, s ez klassz! Kézbe véve a könyvet, mindjárt újabb lemaradásomat pótolhattam be. Én nem tudtam, hogy ezt már egyszer kiadták más címmel, azt sem, hogy ez volt az első regénye az immár jól ismert írónőnek. Mai napig pufferelek még azon, hogy miért kapta anno ez a könyv a Holtodiglan címet, de az új kiadás piros betűs Most kezdődik-je már szőke állományom számára is tiszta és világos.
Hamar elmondom még, hogy cseppet sem vagyok krimi rajongó, utóbbi időben mégis több járt a kezemben, mint amennyire valóban vágytam. Vavyan Fable után fogtam tehát Fejős Éva első regényét, és teljesen közömbösen olvasni kezdtem. 30 oldal után, este tíz órakor konkrét felháborodást éreztem szemeimre, mert merészeltek elfáradni, mikor én folytatni akarom az olvasást. Annyira érdekelt a történet, hogy álmomban is azon háborogtam, hogy nem bírok olvasni, pedig milyen kíváncsi vagyok! Szaporán végeztem a dolgomat, hogy folytathassam, s elégedetten lapoztam végig mind a 449 oldalt. Utólag értesültem, hogy forró nyári napokra ajánlják, strandoláshoz ideális, de nekem sokkal jobban esett egy szürke, novemberi hétvégén derülni a történeten, mint nyáron, mikor amúgy is tombol a sok boldogság hormon.
Műfaját tekintve kriminek hívják, s bár nincsenek túlbonyolítva a cselekmény szálai, mint mondjuk egy Vavyan Fable regényben, mégis okoz meglepetéseket. Az írónő engem megvett azzal, hogy kazettán, bakeliten hallgat minőségi rock zenét a két főszereplő, adott egy feltörekvő rock banda, s egy jónak ígérkező kaland az emberevő zwabuk földjén. Mindezt olyan egyszerűséggel veti papírra Fejős Éva, hogy irdatlan sebességgel tudjon az olvasó lapozni, épp csak akkor kell megpihenni, ha le kell itatnia az embernek könnyeit, amik előjöttek a röhögéstől. Én hangosan visítottam a kontaktlencsét elraboló gekkó esetén, amelyik ráadásul éjszakánként hangosan kerreg. Izgultam a vízben romantikázó párosért, akik vélhetően hullát észleltek maguk körül, s drukkoltam kicsit az álzwabuk kezei közé került szőke Anissette-nek is, nehogy lerántsák fehér seggéről a bőrt, s elfogyasszák vacsorára. Minden izgalom hiába, csak röhögni kellett a cinikus szófordulatokon, s lapozni tovább. A felén túl már-már azt képzeltem, valami thriller-t olvasok, annyi furcsa véres jelenet következett, s olyan beteg gondolatokra vezetett rá az írónő, hogy elszégyellni kényszerültem magamat.
Kiváló példa ez a könyv arra, hogy a kaland, a szerelem, a zenerajongás, s a véres jelenetek milyen jól megférnek egymás mellett. Egyiket sem vitte túlzásba a szerző, különösen értékelem, hogy a szerelmi szálat nem helyezte előtérbe, s a gyilkolászás se volt a legfőbb célja. Mindenből egy kevés jutott, úgy, hogy élvezhető legyen. A végére felgyűl ugyan a feszültség az olvasóban, felcsigáz a dőlt betűs rész, ami párhuzamosan visz egy cselekmény szálat, s filmbe illő jelenetben csúcsosodik a történet. Arénakoncert, helikopter, fehér fény, száguldó taxi, narkós nő. Aztán majd megesz a fene, hogy megtudd, megölik-e vagy mi lesz, s ha meghal, miért, s ha nem, miért nem, s egyáltalán mi is van?
Nem akart Fejős Éva nagy gondolatokat megfogalmazni, nem akarta megmondani a tutit, hogy úgy általában kik vagy mik viszik előre a világot, egyszerűen leírta, amit akart, a történet kerek lett. Remek szórakozást biztosít a Most kezdődik ezeken a nyálkás, télbeforduló napokon, amikor a hervasztó időjárás miatt vágyik az ember valami derűsre. S ha belegondolsz, hogy egy fiatal szerzőnő első kötete ez 1999-ből, megemeled a kalapodat előtte, s utána nézel a többi szerzeményének is. Én biztosan ezt fogom tenni!
