Szerző: Tóth Szabolcs
Cím: Nem semmi
Kiadó: Ulpius-Ház
Megjelenés éve: 2011
Oldalszám: 242
Szenvedélyes Dumakönyv-gyűjtőként sikerült levadásznom egy árzuhanás kapcsán ezt a darabot is. Amikor először megláttam az Ulpius-ház oldalán, erősen a Felméri Péter Három Ufó-jának borítója virított vissza retinámról. Biztos, nem véletlen, hogy ugyanazzal a színvilággal találja szembe magát az olvasó, mint amit az Ufók kartonján is láthattunk. A könyv hátoldala már meggyőzött, azt mondja: „Buszutazás Kolozsvár egyik legnagyobb nyanyatanya telepén. Majonéz készítése rendhagyó módon. Hogyan távozzunk teaszűrővel a boltból, amikor virágtartót akarunk vásárolni? Egy bűvészbarát morbid háromfüles trükkje…”
Erdélyi humoráról ismerve Tóth Szabolcsot, valami ilyesmire vágyna az olvasó: tömény székely poénáradatra, ami az ő személyes világát mutatja be, lehetőleg valós történetekre építve. Mindezt megkapjuk ettől a novelláskötettől. A 242 oldalas gyűjtemény 42 novellája négy részre különül, de semmiféle logika nem árulja el, hogy mi alapján lett ez épp így szabdalva. Nyilván nincs is benne logika, s akkor ez már önmagában plusz egy poén. Vagy mégis van valami a kettesekkel, négyesekkel? Hagynám a számmisztikát.
Jól ír ez a srác. Sok celeb dobott piacra könyvet, mert jól el lehet adni a neve mellett, de ez egy igazán kellemes olvasnivaló. Nyáron jó a strandon két pancsolás közt végignyalni egy-két történetet, télen épp van idő két rántott hús benassolása közt belelapozni pár egyperces sztori erejéig, s a 6:10-es buszt lekésőknek is kellemes társaságot nyújt a 6:20-as érkezéséig. Van benne Budapest, Székelyföld, Kolozsvár, diákélet, egyetemista huncutság, s felnőtté érett történet is, mindezt egészséges székely humorral megfűszerezve.
Én nem keresek összefüggést az egypercesek között, nem akarok a sztoriknak mögöttes jelentést tulajdonítani, azt gondolom, csak el kell olvasni, nevetni egy jót, ajánlani másoknak, kölcsönadni, vagy visszatenni a polcra. Ennyi az egész.