Szerző: Greg Iles
Cím: Lángoló kereszt
Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 736
Valódi mamut hátán tér vissza Greg Iles a négy évvel ezelőtti, csaknem végzetes autóbalesete után: az önmagában is impozáns terjedelmű Lángoló kereszt ugyanis csupán egy trilógia nyitókötete kíván lenni. A friss sztorit a szerző részben történelmi tényekre, részben személyes tapasztalataira építi fel, regényének helyszíne ugyanis ismét otthona, a Mississippi folyó partján megbújó Natchez, egy tipikus délnyugat-amerikai kisváros. Sajnálatosan ideális terepe ez a ’60-as évek polgárjogi mozgalmának emléket állító alkotásnak, ahol egy, a Ku-Klux-Klannál is mélyebbre süllyedő csoport a „legmagasabb körök” áldásával követi el embertelen, fajgyűlölettől fűtött tetteit.
A folytatás már egy látszólag újabb, de a sötét örökséget makacsul őrző korban érkezik, és készteti cselekvésre egy látszólag feddhetetlen orvos fiát, történetesen a város polgármesterét. A Penn Cage körül felpezsdülő állóvíz azután mocskos, és roppant fertőző indulatokat hoz újfent működésbe, amelyek negyven év elteltével sem vesztettek eredendő brutalitásukból. „És mindez azért, mert egy fekete fiú egy fehér lányt szeretett?” – teszi fel a kérdést a regény egyik szereplője. Nem hoz könnyű álmot, ahogy kényszeredetten rábólintunk az elhangzottakra. Az itt vesézett oldalszázak is végső soron ezt az egyszerű kérdést járják körbe, és szerencsés esetben pusztán felkavaró, felrázó erejüknél fogva is elérik céljukat.
Iles pedig jól írja, amit ír, ezzel az író kialakult táborának nyilván nem mondok újdonságot, pedig kell ahhoz tehetség bőven, hogy egy efféle, végtelenül nyomasztó történetet ekkora terjedelemben is érdekesen lehessen tálalni. Ez pedig megtörténik, és bár ma még határozottan nem érzem szükségét annak, hogy a sztorit a manapság annyira népszerű trilógia formátumra legyen érdemes szétteríteni. A Lángoló kereszt nyitva hagyott kérdéseivel egy felkészült olvasó meg fog tudni birkózni, az utolsó oldalakon túljutva aligha marad hiányérzetünk, és ambivalens módon jólesőn eltelve tesszük fel a kötetet a polcra. Lényegesen mélyebb és anyagerősebb ez a „gyakorlat” annál, amit a némiképp klisés fülszöveg sugall, plasztikus, hiteles karakterekkel, és egy olyan alaptörténettel, amit sajnos akár a ma esti híradóban is eséllyel viszontláthatnánk.
„S mi, történelemszakosok, mindig azt tanuljuk a történelemből, hogy az emberi lény felettébb bonyolult alkotmány, hogy nem jó vagy rossz, hanem egyszerre jó és rossz, és a jó a rosszból, a rossz pedig a jóból származik, s aki lemarad, az az ördögé.”
A Lángoló kereszt hősei furcsa módon éppen meghasonlani tanulnak, ha kell, önmagában vállalhatatlannak tűnő alkuk árán közelítik a céljaikat, célkeresztben néhány színesbőrű zenész személyes igazságával. Ennek az igazságnak pedig Greg Ilesnél jobb próféta aligha szükségeltetik. Jóval több egynyári reménynél, tartalmas szórakoztatásnál, ez maga az emberi aljasság enciklopédiája.
