Facebook

Címkék

2009 (1) 2010 (3) 2011 (2) 2012 (4) 2013 (4) 2014 (2) 2015 (2) 2016 (3) Agave Könyvek (3) Agota Kristof (1) Alexandra (3) Animus (2) Art Nouveau (1) Athenaeum (9) Az Olvasás Éjszakája (1) Az Útvesztő-trilógia (1) A három ufó (1) Bagi Iván (1) Benk Dénes (1) Bleeding Bride (1) Bohumil Hrabal (2) Caroline Kepnes (1) Cartaphilus (7) Christina Baker Kline (1) Chuck Palahniuk (1) Cor Leonis (2) Csabai Márk (2) Cser Kiadó (1) Curtis Sittenfeld (1) Daniel Keyes (1) David Lagercrantz (2) Dumakönyvtár (7) Erawan (3) Európa Kiadó (1) Fejős Éva (5) Feldmár András (1) Felméri Péter (1) Gabo (8) Gabo Kiadó (3) Gabó Olvas (1) General Press (5) Geopen (2) Greg Iles (2) Harlan Coben (1) Helikon (6) Hermann Hesse (1) horror (1) Hugh Laurie (1) HVG Kiadó (2) Interjú (1) Jaffa (1) Jaffa Kiadó (2) James Dashner (3) Jodi Picoult (4) John Green (3) Jonas Jonasson (1) Jo Nesbo (1) kérdőív (1) Kiss Ádám (2) Kondor Vilmos (1) Könyvbemutató (2) Kovács András Péter (1) Kurt Vonnegut (4) Libri (1) Linda Castillo (1) Louise Walters (1) Márai Sándor (3) Márkus András (1) Mark Frost (1) Mike Greenberg (1) Millennium-sorozat (2) Millennium trilógia (2) Multigáz (1) Muszka Sándor (2) Nevada Barr (2) Nick Cave (2) Nick Cutter (1) Orbán János Dénes (2) Oscar Wilde (1) ötven árnyalat (1) Ozzy Osbourne (1) P.K.D. (1) Patrick Modiano (1) Pongrác (1) Rácz Zsuzsa (3) Robin Cook (1) S. J. Watson (1) Simone de Beauvoir (1) Skandináv Krimik (2) Stephen King (2) Stieg Larsson (3) Sun-Mi Hwang (1) Szántó Dániel (1) Szütyiő (1) Tarandus (3) Terézanyu (1) Tóth Szabolcs (1) Ulpius-ház (6) Vadon (1) Vavyan Fable (1) Világsikerek (3) Címkefelhő

John Green: Papírvárosok

2015.09.03. 19:19 | Zabhegyezo | Szólj hozzá!

Címkék: Gabo John Green

covers_340688.jpg

Szerző: John Green
Cím: Papírvárosok
Kiadó: GABO
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 384

 

Mi mással is kezdhetnénk a Papírvárosok recenzióját, mint azzal a megállapítással, hogy a Csillagainkban a hiba tavalyi elképesztő sikere bizony szélesre tárta a magyar háztartások ajtaját is a jó John Green előtt. A hasonló címmel nemrégiben bemutatott filmmel mondhatni egy kalap alatt elkészült végre a Papírvárosok magyar kiadása is, az eredeti megjelenéshez képest hét évvel később. A sorrendet azonban felfoghatjuk szerencsésnek is, hiszen jelen munka jóval kevésbé fajsúlyos, mint a nevezetes előd, a megfilmesítésre sem kínálja magát tálcán. Mélységének viszonylagos híját hasonlóan hálás mivoltával kompenzálja, hiszen a szerző ezúttal sem szégyellte egy tiniregény álarca mögé bújtatni a társadalom egészére vonatkozó, olykor maró szarkazmussal vegyített kritikáját.

A főszerepben ezúttal is egy fiatal „pár”, ezúttal Margo és Quentin harcol a maga igazáért, ami természetesen újfent valami érinthetetlen, alakot nem öltő idea. A tinisztori ezúttal éppolyan álca, mint egy esetleges szerelmi szál kibomlása, itt a felmagasztalt hősnő és hű csodálójának alapállásából jutunk el a feloldozást hozó konklúzióig. Greent ismerve nem is várunk összeborulós, könnyes happy endet, a poént aligha lövöm le tehát azzal, hogy elmondom: ezúttal sincs erről szó. A vékonyka cselekmény voltaképpen csak keretül szolgál valami lényegesen fontosabbhoz, önmagunk megismeréséhez. Quentin számára itt sem a fizikai, sem a lelki út nincs kitaposva, vér és veríték egyaránt bőven hullik, mire a kötet végére érünk.

Remek dolognak tartom azt is, hogy a regényt most is számos irodalmi utalás hálózza be, minden modorosságtól mentes, a legfiatalabbakat is megszólítani képes stílusával bizonyára sokakkal ismerteti majd meg például Walt Whitman nevét. Utóbbi a maga módján egyenesen főszereplővé avanzsál a történetben, hiszen a Margo hűlt helyén nyomozásba kezdő fiúk az ő szavain keresztül próbálják megtalálni a talány nyitját. Ő írta például a következő sorokat is: „Mikor a világgal ismerkedtem, már az első lépés nagyon tetszett nekem / Az öntudat puszta ténye, a formák, a mozgás ereje / A legkisebb féreg vagy állat, az érzékek, a látás, a szerelem / Mondom, már az első lépés megborzongatott, és annyira tetszett nekem / Hogy alig mentem tovább és alig kívántam tovább menni / Csak megállni és folyvást ődöngeni, hogy mindezt elragadtatott dalokban megénekelhessem.” A Papírvárosok tükreiben éppen ilyen mozzanatok érhetők tetten.

Különösebben nem akarom a remek alapanyagból Jake Schreier által összehozott mozit ide keverni, hiszen a rendező olykor egészen hanyag eleganciával nyúlt az eredeti alkotáshoz, sokkal inkább inkább „csupán” képernyőre alkalmazta Green történetét. A mondanivaló veleje meglátásom szerint csak a könyvben érhető tetten, és ez az út, amely szintén kilométerek ezreiben mérhető, inkább önmagunkba vezet vissza. Ha érdemesnek ítéled a rászánt időt, a Papírvárosokban nem fogsz csalódni.

A bejegyzés trackback címe:

https://olvasokasarokban.blog.hu/api/trackback/id/tr667758864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.