Ha nagy sebbel-lobbal akarnám kezdeni visszaemlékezésemet Orbán János Dénes Alkalmi mesék idegbeteg fölnőtteknek című könyvének keddi bemutatójára, talán rögtön azt írnám, hogy ez volt a legklasszabb irodalmi est, amin valaha voltam, de nem kezdem így. Nem mintha hazudnék!
Orbán János Dénes neve nem volt ismeretlen számomra, belebotlottam néhány versébe még zsenge egyetemista koromban, s a híres-neves Bulgakov Kávéházban is megfordultam mindenféle céllal már, csak épp azt nem tudtam, hogy OJD neve és a „Bulga” összeegyeztethető. Kapkodtam erősen a fejem, amikor az Athenaeum kiadó meghirdette az eseményt, hogy összerakjam a fejemben szanaszét heverő mozaikokat, s miután ez sikerült, egy hatalmas vigyorral nyugtáztam, hogy ez az este hatalmas lesz! S úgy lett.
Már a rendezvény plakátja is igencsak beszédesre sikerült a „Véres Képeslap Erdélyből” címmel, s a sejtelmes fotóval. Tovább csábított a vendéglista is, aki az ünnepelt Művész Úr mellett felbukkanni látszott az estén. Különösen örültem Muszka Sándor nevének, akinek épp pár napja mutatták be legújabb verseskötetét a Fonóban, de ismerős volt Márkus András is, Demeter Szilárd írásain is szórakozom rengeteget, így nem túlzok, ha azt mondom, izgatottan vártam a bemutató estéjét.
A Könyvtár Klub remek helyszínválasztásnak bizonyult, csupán a terem végében hangoskodó fiataloknak kevertem volna le néhány fülest a hangzavarért, de szerencsére a technikusok a hangosítás kérdését is megoldották. Bár amíg eljutottunk a könyvbemutató valós kezdéséhez, dobhártyáinknak igencsak meg kellett szenvedni. Talán nem kellett volna erőltetni ezt a KAMU- (Köszönjük A Meghívást Utózenekar) előadást. Engedtessék meg azt mondanom, hogy kissé trehányul lett összerakva ez a nótacsokor, ami elhangzott a könyvbemutató előtt és után is.
OJD mosolygós arcával, s bongyor frizurájával megvett már a kiállásnál is. Ahogyan az Alkalmi mesék idegbeteg fölnőtteknek című legújabb kötetéből ismertette a pikáns részleteket székelyekről s nemcsak róluk, megint büszke voltam a hazámbeliekre. Hervasztó, hogy Muszka Sándor nem lehetett ott, de Baricz Gergő kárpótolt bennünket három megzenésített Muszka-verssel, amik nem mellesleg zseniálisan lettek elénk rakva. Folyton hallgatnám Gergő előadásában azokat a „nótákat”. Márkus András is hozta az elvárt formát, a Kolozsvári orgia címmű kötetéből megismert stílusát most sem felejtette otthon, a magyar pornó hanyatlását és bukását ecsetelte nekünk jó hosszasan. Dobai Bálint is zenei oldalról közelített az estéhez, csak Ő prózában. Minden idők első és (addig) egyetlen irodalmi metalhimnuszát olvasta fel. Demeter Szilárd is egy saját alkotással járult hozzá az irodalmi humoresthez, bár Rá a kesztyűs kezes húrcibálás miatt fogok jó szívvel emlékezni.
Összességében azt gondolom, így kell egy emlékezetes könyvbemutatót megszervezni, az amúgy is érdekes kötetet még érdekesebben előadni. Bár többet vártam, amikor az „irodalmi humorest” megnevezést olvastam, ropogósakat nem kacagtam ugyan, de jól szórakoztam. Aki nem kapott kedvet ez után a performansz után a kötet megvásárlására, az vagy nem figyelt, vagy már megvolt neki két példányban.
