Facebook

Címkék

2009 (1) 2010 (3) 2011 (2) 2012 (4) 2013 (4) 2014 (2) 2015 (2) 2016 (3) Agave Könyvek (3) Agota Kristof (1) Alexandra (3) Animus (2) Art Nouveau (1) Athenaeum (9) Az Olvasás Éjszakája (1) Az Útvesztő-trilógia (1) A három ufó (1) Bagi Iván (1) Benk Dénes (1) Bleeding Bride (1) Bohumil Hrabal (2) Caroline Kepnes (1) Cartaphilus (7) Christina Baker Kline (1) Chuck Palahniuk (1) Cor Leonis (2) Csabai Márk (2) Cser Kiadó (1) Curtis Sittenfeld (1) Daniel Keyes (1) David Lagercrantz (2) Dumakönyvtár (7) Erawan (3) Európa Kiadó (1) Fejős Éva (5) Feldmár András (1) Felméri Péter (1) Gabo (8) Gabo Kiadó (3) Gabó Olvas (1) General Press (5) Geopen (2) Greg Iles (2) Harlan Coben (1) Helikon (6) Hermann Hesse (1) horror (1) Hugh Laurie (1) HVG Kiadó (2) Interjú (1) Jaffa (1) Jaffa Kiadó (2) James Dashner (3) Jodi Picoult (4) John Green (3) Jonas Jonasson (1) Jo Nesbo (1) kérdőív (1) Kiss Ádám (2) Kondor Vilmos (1) Könyvbemutató (2) Kovács András Péter (1) Kurt Vonnegut (4) Libri (1) Linda Castillo (1) Louise Walters (1) Márai Sándor (3) Márkus András (1) Mark Frost (1) Mike Greenberg (1) Millennium-sorozat (2) Millennium trilógia (2) Multigáz (1) Muszka Sándor (2) Nevada Barr (2) Nick Cave (2) Nick Cutter (1) Orbán János Dénes (2) Oscar Wilde (1) ötven árnyalat (1) Ozzy Osbourne (1) P.K.D. (1) Patrick Modiano (1) Pongrác (1) Rácz Zsuzsa (3) Robin Cook (1) S. J. Watson (1) Simone de Beauvoir (1) Skandináv Krimik (2) Stephen King (2) Stieg Larsson (3) Sun-Mi Hwang (1) Szántó Dániel (1) Szütyiő (1) Tarandus (3) Terézanyu (1) Tóth Szabolcs (1) Ulpius-ház (6) Vadon (1) Vavyan Fable (1) Világsikerek (3) Címkefelhő

Kurt Vonnegut: Gépzongora

2014.10.18. 08:29 | Zabhegyezo | Szólj hozzá!

Címkék: Kurt Vonnegut Helikon

covers_264382.jpgSzerző: Kurt Vonnegut
Cím: Gépzongora
Kiadó: Helikon
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 400

Igencsak nehéz dolgom van a harmadik Vonnegut-klasszikus megírásánál, hiszen az előző kettőben már „fennhangon” dicsérve mondtam el minden fontosat az íróról és annak zseniális történeteiről, amelyek a Helikon kiadónak köszönhetően új köntösben kerülhetnek a rajongók polcaira. Ez a whiskeyszürcsölő, láncdohányzó zseni (ahogy én hívom) olyan történeteket írt nekünk, mint a világhírnek örvendő Ötös számú vágóhíd, az Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater, aMacskabölcső, stb.Az a tény, hogy személyes tapasztalatai alapján írta regényeit, novelláit, még inkább növeli műveinek értékét, hiszen mi állhatna közelebb hozzánk, mint egy embertársunk megélt tragikus vagy éppen komikus múltjának fekete humorral beoltott sztorija.

A Gépzongora elsőként került ki Vonnegut tollából, s még kiadásának évében megjelent az Ötös számú vágóhíd is, miközben fiókjai még számos további novellát rejtettek. A már diákéveiben termékeny zugfirkász a suliújságot is teleírta, s örömmel tanyázott késő estig a szerkesztőségben. Miután a frontról hazaküldték, a drezdai bombázás történetével tarsolyában, s anyja jelzésértékű öngyilkosságának tragédiájával a szívében írni kezdett. Marketing tudásának köszönhetően elsajátította az írói szakmát, s onnan karrierje csak felfelé ívelt. Egyre jobb, egyre eredetibb kötetekkel jutalmazott bennünket.

A Gépzongora Vonnegut General Electricnél szerzett tapasztalatait mutatja be, kissé felturbózva. Ez a városnyi gyáróriás volt az amerikai innováció és automatizáció, továbbá a selejt elleni ádáz küzdelem élharcosa, itt gürcöltek a munkások eleven robotként a futószalag mellett. Zseniálisan adja vissza ezt a hangulatot az említett mű.„Paul Proteus emberhez méltó lehetőségeit keresi egy teljesen elgépiesedett világban, melyet egy szuperszámítógép ural.” A regény vezérmotívuma az emberi lét teljes céltalansága, a nehezen, évtizedek alatt megszerzett, biztos szaktudás villámgyors elértéktelenedése.  Nem csoda tehát, ha Vonnegut egész életében a gépek esküdt ellensége maradt, utolsó regényét is régi írógépén kopogta le. Minden Vonnegut mű ezt a kérdést feszegeti: mire való az ember? A Gépzongoraa megszokottnál kevesebb fekete humorral van átitatva, nem lappang annyi poén a sorok mögött, hangulata meglehetősen borongós és kegyetlenül őszinte.

Hátborzongató utópiával riogat bennünket kedvencünk, de ha belegondolunk, nincs is olyan messze az a világ, amelyet első regényében ismertet. Már az 1950-es években kártyás beléptető rendszer működött a General Electricnél. „Saját belső rendőrsége vigyázott a termelési folyamatok zavartalanságára. Az ott dolgozók a kapun belülre lépve elvesztették a nevüket. Hazafelé menet kapták csak vissza. Helyette mindegyiküknek kódszámot adtak” – írja Szántó György Tibor, szerkesztő, akinek ismét sikerült néhány életrajzi érdekességgel megtoldani a Gépzongora újrakiadását. Korábbi recenzióim kapcsán is említettem már, hogy Sz.Gy.T. írása hiányozna a kötetek végéről, ha nem lenne ott. Abban a hangnemben folytatja, amelyet az író alkalmaz, s abban a szabad stílusban továbbítja gondolatait, amelyet ma az irodalom megkövetel. Így kell megszerettetni a fiatalokkal az olvasást!

Végezetül csak annyit mondanék, hogy a Gépzongora vége igencsak bánatosra sikerült, a katarzis elmaradt ugyan, de az Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater és Az ötös számú vágóhíd után az én emlékezetemben ez a történet lesz a legmaradandóbb. Lássuk be, a jeles gondolkodóként is emlegetett Vonnegut „jóslata” nem volt levegőbe röhögött marhaság. Ezután nem tudom megállni, hogy ne kívánjam polcomra a Helikon kiadó Vonnegut-életműsorozatában megjelent másik két kötetét, A Titán szirénjeit és a Bajnokok reggelijét. Szóval, jelentkezem még!

A bejegyzés trackback címe:

https://olvasokasarokban.blog.hu/api/trackback/id/tr516804519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.