Facebook

Címkék

2009 (1) 2010 (3) 2011 (2) 2012 (4) 2013 (4) 2014 (2) 2015 (2) 2016 (3) Agave Könyvek (3) Agota Kristof (1) Alexandra (3) Animus (2) Art Nouveau (1) Athenaeum (9) Az Olvasás Éjszakája (1) Az Útvesztő-trilógia (1) A három ufó (1) Bagi Iván (1) Benk Dénes (1) Bleeding Bride (1) Bohumil Hrabal (2) Caroline Kepnes (1) Cartaphilus (7) Christina Baker Kline (1) Chuck Palahniuk (1) Cor Leonis (2) Csabai Márk (2) Cser Kiadó (1) Curtis Sittenfeld (1) Daniel Keyes (1) David Lagercrantz (2) Dumakönyvtár (7) Erawan (3) Európa Kiadó (1) Fejős Éva (5) Feldmár András (1) Felméri Péter (1) Gabo (8) Gabo Kiadó (3) Gabó Olvas (1) General Press (5) Geopen (2) Greg Iles (2) Harlan Coben (1) Helikon (6) Hermann Hesse (1) horror (1) Hugh Laurie (1) HVG Kiadó (2) Interjú (1) Jaffa (1) Jaffa Kiadó (2) James Dashner (3) Jodi Picoult (4) John Green (3) Jonas Jonasson (1) Jo Nesbo (1) kérdőív (1) Kiss Ádám (2) Kondor Vilmos (1) Könyvbemutató (2) Kovács András Péter (1) Kurt Vonnegut (4) Libri (1) Linda Castillo (1) Louise Walters (1) Márai Sándor (3) Márkus András (1) Mark Frost (1) Mike Greenberg (1) Millennium-sorozat (2) Millennium trilógia (2) Multigáz (1) Muszka Sándor (2) Nevada Barr (2) Nick Cave (2) Nick Cutter (1) Orbán János Dénes (2) Oscar Wilde (1) ötven árnyalat (1) Ozzy Osbourne (1) P.K.D. (1) Patrick Modiano (1) Pongrác (1) Rácz Zsuzsa (3) Robin Cook (1) S. J. Watson (1) Simone de Beauvoir (1) Skandináv Krimik (2) Stephen King (2) Stieg Larsson (3) Sun-Mi Hwang (1) Szántó Dániel (1) Szütyiő (1) Tarandus (3) Terézanyu (1) Tóth Szabolcs (1) Ulpius-ház (6) Vadon (1) Vavyan Fable (1) Világsikerek (3) Címkefelhő

Bohumil Hrabal: Foghíjak

2014.01.24. 21:17 | Zabhegyezo | Szólj hozzá!

Címkék: Európa Kiadó Bohumil Hrabal

Szerző: Bohumil Hrabal
Cím: Foghíjak
Kiadó: Európa
Megjelenés éve: 2003
Oldalszám: 186

 

Fogadalmat tettem, hogy begyűjtöm az összes Hrabal könyvet, ami kiadásra került, hogy aztán öreglányként nyugodt lélekkel térhessek a sírba, mert én már hagytam hátra pár klassz könyvet az unokáknak. Nyilván önző célból is felsorakoztatnám őket a polcomon, hiszen mi máshoz nyúlnék a hótlan téli napokon, ha jó ropogósakat akarok kacagni? Bödőcs Tibornak, a kedvenc humoristámnak ezúton is megköszönöm a színpadra vitt könyvajánlókat, nélküle ma nem lennék fanatikus Hrabal-rajongó. Mert szerintem Hrabal könyvei olyanok, mint egy jó stand up. Egy halom, roppant vicces különálló sztori, ami a végére valahogy mindig összeáll egy egész történetté.

Azt kérdezed, kedves Olvasó, hogy mitől olyan nagyszerű ez a cseh fazon, s mitől olyan jók a könyvei? Összefoglalom. Bohumil Hrabal háromévesen már a sörgyárban kóstolgatta a finom söröket, a malátaszagban érezte a legjobban magát, s ahogy cseperedett, magához is vett belőle annyit, amennyit csak lehetett. Azon tipikus naplopók közé sorolható, akik úgy tudják a semmit tenni, hogy abba hiba ne essék. Ámde ne csak a rosszat említsük, hiszen jogi diplomájával volt ő már vasúti forgalmista is, mégis valahogy az iskola helyett jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei. Így aztán, amikor nekifogott hivatásszerűen írni, ezeket az élményeket mind papírra vetette, s pikk-pakk, állami díjas író lett belőle.

A Foghíjak, Hrabal önéletrajzi trilógiájának harmadik kötete. Tovább beszéljen helyettem a fülszöveg: „...kegyetlenül pontos portrét rajzol önmagáról. A zseniális ötlettel felesége nevében elkészült arcmás nem kíméli jellemének legkiáltóbb torzulásait és ellentmondásait sem. Ő az, aki mindig és mindenben világbajnok akart lenni, s akit közben a legnagyobb fokú kishitűség gyötör. Aki bátorságról és szabadságról papolt, s most reszketve, felfordult gyomorral lesi, nem áll-e meg kapuja előtt egy fekete autó. Aki könyörtelen és kegyetlen tudott lenni az emberekhez, s könnyekig meghatódik egy tejet lefetyelő cirmos macskakölyök láttán. Aki epeműtétje után bebeszéli magának, hogy rákja van, és meg fog halni, de azért a tepertőről és a rozspálinkáról sem tud lemondani, sőt a nyaralójuk melletti erdő minden odvas fájában elrejt egy-egy üveget, hogy biciklitúrái során legyen mivel felvidítania magát. Öngúny és önimádat váltja szüntelenül egymást ebben a portréban, amely éppúgy csupa ellentmondás, akárcsak a háttérként felrajzolt világ, ahol csúf és szép, útszéli és fennkölt keveredik elválaszthatatlanul.”

Lássuk be, nem lehet nem kedvelni ezt a figurát, aki naponta rendez disznótoros ivászatot saját házában, hogy aztán vendégeivel együtt asztal alá igyák magukat, a munkából hazatérő feleség érkezésére. Oda lesz a mája a gasztroterrortól, de az alkohol egy árva foltot sem ejt rajta. Mondvacsinált betegségekben szenved, tragikomikusan sajnáltatja magát, s mi olvasók röhögve ugyan, de sajnáljuk is. Hanyagságát, a világra való fütyülését írásai is gyakran „elszenvedték”. (Lásd a Táncórák idősebbeknek és haladóknak című kisregényt, amely egyetlen mondatból áll!) Tagolatlan, hosszú mondatokban regéli történeteit a sörimádó cseh író, s kósza gondolatait sem rendszerezi: ahogy jönnek, úgy veti papírra. A Foghíjak ebből a szempontból is kilóg a hrabali művek sorából, mind formailag, mind pedig tartalmilag szokatlanul rendezett. Én pedig a szokatlanságokhoz igazodva, a végétől kezdtem olvasni a trilógiát, úgyhogy ide az első két részt!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://olvasokasarokban.blog.hu/api/trackback/id/tr855780325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.