Facebook

Címkék

2009 (1) 2010 (3) 2011 (2) 2012 (4) 2013 (4) 2014 (2) 2015 (2) 2016 (3) Agave Könyvek (3) Agota Kristof (1) Alexandra (3) Animus (2) Art Nouveau (1) Athenaeum (9) Az Olvasás Éjszakája (1) Az Útvesztő-trilógia (1) A három ufó (1) Bagi Iván (1) Benk Dénes (1) Bleeding Bride (1) Bohumil Hrabal (2) Caroline Kepnes (1) Cartaphilus (7) Christina Baker Kline (1) Chuck Palahniuk (1) Cor Leonis (2) Csabai Márk (2) Cser Kiadó (1) Curtis Sittenfeld (1) Daniel Keyes (1) David Lagercrantz (2) Dumakönyvtár (7) Erawan (3) Európa Kiadó (1) Fejős Éva (5) Feldmár András (1) Felméri Péter (1) Gabo (8) Gabo Kiadó (3) Gabó Olvas (1) General Press (5) Geopen (2) Greg Iles (2) Harlan Coben (1) Helikon (6) Hermann Hesse (1) horror (1) Hugh Laurie (1) HVG Kiadó (2) Interjú (1) Jaffa (1) Jaffa Kiadó (2) James Dashner (3) Jodi Picoult (4) John Green (3) Jonas Jonasson (1) Jo Nesbo (1) kérdőív (1) Kiss Ádám (2) Kondor Vilmos (1) Könyvbemutató (2) Kovács András Péter (1) Kurt Vonnegut (4) Libri (1) Linda Castillo (1) Louise Walters (1) Márai Sándor (3) Márkus András (1) Mark Frost (1) Mike Greenberg (1) Millennium-sorozat (2) Millennium trilógia (2) Multigáz (1) Muszka Sándor (2) Nevada Barr (2) Nick Cave (2) Nick Cutter (1) Orbán János Dénes (2) Oscar Wilde (1) ötven árnyalat (1) Ozzy Osbourne (1) P.K.D. (1) Patrick Modiano (1) Pongrác (1) Rácz Zsuzsa (3) Robin Cook (1) S. J. Watson (1) Simone de Beauvoir (1) Skandináv Krimik (2) Stephen King (2) Stieg Larsson (3) Sun-Mi Hwang (1) Szántó Dániel (1) Szütyiő (1) Tarandus (3) Terézanyu (1) Tóth Szabolcs (1) Ulpius-ház (6) Vadon (1) Vavyan Fable (1) Világsikerek (3) Címkefelhő

Bleeding Bride: Fekete Fivérek

2013.09.12. 09:44 | Zabhegyezo | Szólj hozzá!

1775733.jpg

Szerző: Bleeding Bride
Cím: Fekete Fivérek
Kiadó: Z-Press
Megjelenés éve: 2012
Oldalszám: 123

Szép borító, tetszetős cím, s egy hangyapöcsnyi elfogultság, mert már egyszer találkoztam életem során az íróval. Ezek vezéreltek, hogy minél hamarabb átnyaljam ezt a regényt. Úgy fogtam neki, ahogy bármelyik könyvnek, halk háttérzene és törökülés kíséretében. A harmadik oldalon kikapcsoltam a zenét, s megtöröltem a szemüvegem, mert szükségét éreztem a hosszú éjszakai tisztánlátásnak. Így sikerült meghajnalodni egy 123 oldalas regény mellett. Nem! Nem azért, mert lassan olvasok, hanem mert szükségét éreztem megpihenni egy-egy hangulatkínzó gondolat után.

 

Emberi lelket megdolgozó regény ez. Egyik pillanatban mosolygott a lelkem, másikban már szertefoszlott az idill. Vad szívveréssel olvastam iszonyatos sebességgel, hogy derüljön ki végre, mi is lesz, de ekkor mindig egy másik idősíkra vezérelt az író. Gyűlöletet és megvetést éreztem, aztán féltem, majd eltöltött a szeretet. Volt, amikor mindezt egyszerre. Egy-egy ilyen hatás után agresszíven csaptam össze a könyvet, s kedvem lett volna előkeríteni annak alkotóját egy alapos szemrehányás végett, s ordítottam volna, hogy cseszd meg a regényedet, amiért szívatod manipulálható lelkemet az idősíkok váltásával. Egyszer bölcs és erős gyerekekről olvasol, aztán fájdalmukban fetrengő felnőttekről, egyszer örülsz egy születésnek, aztán taknyos-könnyes nedvvel látod el a könyv lapjait, mert meghalt valaki, vagy épp egy kisgyerek fohászkodik anyjáért.

S mostanra már megfogalmazódott benned a kérdés, hogy "mi a valódi történet?" Egy fiú ikerpárról olvashatsz, kik szörnyű kínok közepette élték meg gyermekkorukat egy minősíthetetlen apa miatt, s a gyermekkori trauma végigkíséri egész életüket. A később felnőtté vált férfiak látképe nem hétköznapi, két vékony magas, fekete hosszú hajú legényt kell elképzelned. Az ellentét az ikrek között is megmutatkozik, egyikük a kicsapongó rockzenét játszó zenész, ki forróvérű és hirtelen haragú, másik a tanult, művelt, komoly fiatalember, ki megfontolt és pár perccel fiatalabb öccsét is nevelgeti. Számomra ezek a figurák jelentik a tökéletes rockzenész sztereotípiáját, s a regény ezt az érzést mindvégig csak erősítette. A tökéletes ellentéteket tárja elénk a történet: halál-születés, érzelmek-józan ész, nyugodt, bölcs bátty-temperamentumos, büszke öccs, múlt-jövő. Egyik pillanatban egyszerű tőmondatokban szaladok át a történeten, másikban fennkölt hangnemben fogalmazott mondatokat rágok, majd meredten nézek magam elé, mert nem tudok átsiklani a mondanivalóján. A prózát helyenként egy gondosan kiválasztott vers díszíti, ami összefoglalta az addig olvasottakat, s megerősítette az érzést bennem (persze a következő sor már egy másik hatással kínzott). 

Hogy ezt egy 20 éves leányzó írta? Nem. Nem hiszem el, ha nem ismerem én magam is személyesen. Ilyen érzelmi intelligenciával és kiforrott szókinccsel, valamint érzékkel a hangulatváltások lefestéséhez nem sokan rendelkeznek. Becsüljük meg hát tiszteletben és várjuk a következő regényét!

Tíz lerágott köröm s a szemeim alatti táskák bánják ugyan, hogy átrágtam magam a történeten, de örökké hálás leszek az írónak, mert a fivérek története által megtapasztaltam, hogy milyen egyszerre gyűlöletet, szeretetet, sajnálatot, düht, magányt, megvetést, örömet és bomlasztó kínt érezni. 

Vegyétek meg, lopjátok el a boltból, kérjétek kölcsön tőlem, de feltétlen olvassátok el. (És igen! Ez itt a reklám helye. Is.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://olvasokasarokban.blog.hu/api/trackback/id/tr555508525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.