Facebook

Címkék

2009 (1) 2010 (3) 2011 (2) 2012 (4) 2013 (4) 2014 (2) 2015 (2) 2016 (3) Agave Könyvek (3) Agota Kristof (1) Alexandra (3) Animus (2) Art Nouveau (1) Athenaeum (9) Az Olvasás Éjszakája (1) Az Útvesztő-trilógia (1) A három ufó (1) Bagi Iván (1) Benk Dénes (1) Bleeding Bride (1) Bohumil Hrabal (2) Caroline Kepnes (1) Cartaphilus (7) Christina Baker Kline (1) Chuck Palahniuk (1) Cor Leonis (2) Csabai Márk (2) Cser Kiadó (1) Curtis Sittenfeld (1) Daniel Keyes (1) David Lagercrantz (2) Dumakönyvtár (7) Erawan (3) Európa Kiadó (1) Fejős Éva (5) Feldmár András (1) Felméri Péter (1) Gabo (8) Gabo Kiadó (3) Gabó Olvas (1) General Press (5) Geopen (2) Greg Iles (2) Harlan Coben (1) Helikon (6) Hermann Hesse (1) horror (1) Hugh Laurie (1) HVG Kiadó (2) Interjú (1) Jaffa (1) Jaffa Kiadó (2) James Dashner (3) Jodi Picoult (4) John Green (3) Jonas Jonasson (1) Jo Nesbo (1) kérdőív (1) Kiss Ádám (2) Kondor Vilmos (1) Könyvbemutató (2) Kovács András Péter (1) Kurt Vonnegut (4) Libri (1) Linda Castillo (1) Louise Walters (1) Márai Sándor (3) Márkus András (1) Mark Frost (1) Mike Greenberg (1) Millennium-sorozat (2) Millennium trilógia (2) Multigáz (1) Muszka Sándor (2) Nevada Barr (2) Nick Cave (2) Nick Cutter (1) Orbán János Dénes (2) Oscar Wilde (1) ötven árnyalat (1) Ozzy Osbourne (1) P.K.D. (1) Patrick Modiano (1) Pongrác (1) Rácz Zsuzsa (3) Robin Cook (1) S. J. Watson (1) Simone de Beauvoir (1) Skandináv Krimik (2) Stephen King (2) Stieg Larsson (3) Sun-Mi Hwang (1) Szántó Dániel (1) Szütyiő (1) Tarandus (3) Terézanyu (1) Tóth Szabolcs (1) Ulpius-ház (6) Vadon (1) Vavyan Fable (1) Világsikerek (3) Címkefelhő

Hartay Csaba: Holtág

2016.12.21. 08:45 | Zabhegyezo | Szólj hozzá!

covers_406307.jpgSzerző: Hartay Csaba
Cím: Holtág
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 220

Én is szerettem volna nagypapát. Történeteket az ő gyerekkoráról, fiatalságáról. Túlzásokkal kiszínezett sztorikat, nagypapa előadásában. Szerettem volna, ha vannak közös titkaink, amit senki sem tudhat, csak mi ketten. Hiszem, hogy a nagypapák a kislány unokákkal is ugyanúgy tudnak sztorizgatni, mint a kissrácokkal. Én nem ismerhettem a nagypapáimat, nincsenek történeteim tőlük. De ezután ha megkérdik, nekem milyen közös élményem van az öreggel, én bevallom, hogy semmilyen, de el fogom mesélni a Holtág történetét. Mert ez akár az én kisszívemből is szóltatott volna.

Fel is vezettem, miről szól Hartay Csaba 2016-os regénye. Nagypapa és unoka barátságáról a halál árnyékában. Olivér és papája a lehető legtöbb időt töltik együtt a holtág partján pecázással, s a borittas és mindig füstölő öreg mesél a fiúnak a maga gyerekkoráról. Pajzán dalokat énekel, miket a srác megjegyez, s vígan dicsekszik vele a család többi tagja és az osztálytársak körében. Az érzékeny lelkű fiú őszintén szenved nagypapa haldoklásától, már amennyit ép ésszel fel tud fogni a történtekből, hiszen kicsi ő még ehhez, s a nagyok se akarják beavatni minden részletbe. S hogy egy ilyen erős érzelmekkel túlfűtött történetet hogyan lehet elmesélni? Erre a szarvasi író a lehető legjobb eszközeit használta fel, nagyon hozzáértően.

15123215_1290170627716043_2887575294085599957_o.jpgEgyszerűség, humor, ártatlanság, egy csipetnyi vulgaritás, s két erős főszereplő, egyetlen szimbolikus helyszín. A többi mellékes. Ha megkérdezné bárki, hogyan kell kevés szereplővel, csavaros történetszövés nélkül jó regényt írni, azt mondanám: így. Nincs túlgondolva, nem is akar másnak látszani, mint ami. Egy alig tizenéves kisfiú szemszögéből láttatja a történetet az író, olykor álmokkal, emlékekkel színezve. Sehogyan nem lehet olyan hatásosan érzékeltetni semmit, mint egy ártatlan és naiv, de jóhiszemű kissrác nézőpontjából. Emiatt szorul össze a szívünk, amikor nagypapáról elmélkedik, akinek bízik felépülésében, s hallani sem akar az agonizálásról, amiről a felnőttek suttognak. A legfontosabb mégis a humor – nem akar ez a történet egy gyászos, sírásba fulladó maszlag lenni. Olyan humoros fordulatokat csap oda a szerző, hogy sokkal inkább mosolyra fordul a szánk, mintsem sírásra biggyedne. Természetesen minden egyes mondat végén meg lehet állni egy számvetésre: mekkora társadalomkritikát sütött el itt az író egyetlen tőmondatban, milyen zseniálisan rejti el egy fiú vagy egy öregember szavaiban.

Egészen a könyv feléig hánykolódtak a gondolataim, hogy ez a stílus hová hajaz? Hol olvastam én hasonlót? Melyik az az író, akihez Hartay Csaba a legjobban közelít? Aztán eszembe jutott Hrabal, majd Vonnegut, de egy kevés Szabó Róbert Csaba is. Aztán, hagytam a hasonlatokat a francba, ez egyszerűen csak Hartay Csaba. S kész! Azért lesz az idei évem toplistás olvasmánya, mert olyan nyelven szólt hozzám az író, amit nemhogy a hétköznapokban nem használunk, de ahogy nővünk vagy öregszünk, egyre inkább elfelejtünk. Köszönöm Csaba! Vigyél még vissza a Holtághoz, ha teheted!

A bejegyzés trackback címe:

https://olvasokasarokban.blog.hu/api/trackback/id/tr2312064759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása