Szerző: Lincoln Child
Cím: Jégbe zárt félelem
Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 312
Egy 2014-es magyar kiadású Lincoln Child regénnyel indult a kapcsolatom a General Press Világsikerek című sorozatával, s teljes mértékben meggyőzött a forma, a kivitelezés, az igényesség és a tartalom mellett a szerző stílusa is. Érdemes néhány szót ejteni a Világsikerek sorozat formai részéről: ezek a kötetek szerkezetileg és külcsínükkel is egymás mellé tartoznak a könyvespolcokon. Azonos betűtípussal tűnnek fel a borítón és a gerincen a címek, valamilyen tartalomhoz illő képpel, s a lapok szélei is kapnak valamilyen egyedi színt. Szavam sincs rá, mennyire lenyűgöz, s roppant büszke leszek, ha majd sorba tudhatok még néhány százat belőlük a gyűjteményemben.
Ezzel a csinos formával vett meg engem a General Press, Lincoln Child jelen regénye pedig a fagyos, hátborzongató történetével. Jobb indítást a kiadó és az önjelölt recenzens között kívánni sem lehet. A sztori az elejétől a végéig John Carpenter Dolog című filmklasszikusát idézte bennem, hiába igyekeztem elvonatkoztatni tőle.
Egy csapat tudós az Északi sarkkörtől majdnem 300 km-re, egy katonai épülettől indul expedíciójára. Céljuk a közelben található gleccseren tanulmányozni a globális felmelegedés hatásait, kutatás közben azonban egy óriási őslényt találnak a jégbe fagyva. A sajtó azonnal szárnyára kapja, filmet készülnek forgatni a rejtélyes élőlényről, annak kiolvasztását élő adásban leadni. A média emberei az ősi mítosz ellenére mohón igyekeznek a veszélyeknek kitéve pénzt csinálni a projektből. Sajnos csak a tudósok értik meg, hogy az ismeretlen lény szörnyű veszélyes, és kiszabadulása után el is kezd áldozatokat szedni.
Lincoln Child az Örvénylő mélység és a Fáraó átka című regényeiről lehet ismerős a hazai olvasók számára. Én a Jégbe zárt félelemmel indítottam ismeretségemet a szerzővel. Stílusát tekintve roppant könnyed, amolyan napvégi fáradtság elűzésére kiválóan alkalmas történet, ami nem fekszi meg az ember gyomrát, nem fárasztja le az agyát, mégis végig izgalomban tartja olvasói kíváncsiságát. Azt gondolom, nem akar ez a könyv több lenni egy átlagos kriminél, amit szívesen olvasunk, nem teszünk félre pár megunt oldal után, de nem is emlegetjük a legjobbak között.
Remek szórakozási lehetőség volt egy latyakos hétvégén, emlékezetemben éppen a felvezető bekezdésben említettek miatt marad meg éllovasként, s attól sem zárkózom el, hogy további Lincoln Child-krimiket vegyek kézbe.
