Szerző: James Dashner
Cím: Az útvesztő
Kiadó: Cartaphilus
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 362
Ma igazán nehéz a számítógépes játékokon felcseperedett fiatalság olvasási igényét kielégíteni, nem könnyű nekik újat mutatni. Az éhezők viadala és A beavatott már adott egy ízelítőt a témában, Az útvesztő mégis megállta a helyét a témába vágó sorozatok között. Míg az előző két regény a női szereplőket helyezte előtérbe, itt fiúk a hősök. S míg az előző kettő nem keltette fel figyelmemet, csakis az utóbbiról értekezhetek, a magam részéről csupa pozitívan!
A Paladin-prófécia óta nem olvastam még jó ifjúsági regényt, pedig megfordult néhány a kezemben. Nem is sikerült mindegyiknek becsületesen a végére érni, inkább csak ímmel-ámmal nyammogtam a kötet fölött, lesve előre, mennyi van még hátra belőle. Az útvesztő meghozta végre a kedvemet egy újabb ifi-sorozat olvasásához. Míg a Paladin-prófécia folytatására még várni kell kicsit, James Dashner új kötete már magyar fordításban is kapható a boltokban a Cartaphilus kiadónak köszönhetően. S recenzióm írása közben is padlón dobogó lábakkal várom, hogy rávethessem magam a Tűzpróbára. Miért is?
Mert Az útvesztő a 2014-es év egyik legjobb regénye! Hozza mindazt az elvárt színvonalat, amit egy jó könyvtől az olvasó elvárhat. Izgalmas, letehetetlen, elgondolkodtató, ezernyi kérdést feszeget, kedvelhető szereplőket vonultat fel, szimpatikus tettekre alapoz és rettentő bájos attól, hogy káromkodásmentes: plotty, bökött, stb. A történet alaposan épül, gondosan kidolgozott részletekkel, elképzelhető tájleírásokkal. Az útvesztő ötletét a Kocka című filmhez hasonlítottam, a helyszínt kicsit a Lost-sorozathoz, s végig a Paladin-prófécia fiataljai voltak a szemem előtt. Összességében egy percig nem lehet unatkozni rajta.
Thomas, a főhős rettentő bátor, kíváncsi és jóindulatú. Emlékeit elvesztve érkezik a Tisztásra, s kérdésekkel teli fejjel csodálkozik rá új „otthonára”. Míg mások ugyanebben a helyzetben letargiába estek, ő megfejteni készül ismeretlen helyzetét és a legbátrabb tettekre készül. Úgy menti meg barátai életét, hogy közben nem is sejti, az övé mennyire veszélyben van. Barátságok nem igazán születnek a fiúk körében, Thomas mégis barátjának vallja az esendő Chuck-ot. A Tisztáson élő fiúk napjait egy lány érkezése bolygatja fel, s innen kezdve az izgalmak erősödnek. A srácok megoldani készülnek a megoldhatatlant és legyőzni a legyőzhetetlent. Hogy sikerül-e nekik? Eldöntheti mindenki maga, miután a könyv végén található Epilógust elolvasták. Szólok, nem lesz egyszerű döntés!
Csillagos ötöst adok a történetvezetésre is. James Dasner arra kényszeríti a kíváncsi olvasót, hogy a felétől már ne akarja letenni a könyvet. Nálam elérte, nem hagytam abba az utolsó mondatig. S ebben az olvasási vágyban van valami különös. Nemcsak az izgalmak miatt kényszerül a naiv olvasó a kötet mellett maradni az utolsó szóig, hanem a nyomasztó, balsejtelmes hangulata miatt is. Érezhető, hogy Thomas és a fiúk erejével a happy end rohamosan közeleg, de mindvégig ott lappang a kérdőjel, hogy ez valóban bekövetkezik-e? A meglepetés a végén jelentkezik, s elsöprő erejű lesz, amivel kiváltja az ingert a felhergelt olvasóból: IDE A KÖVETKEZŐ KÖTETET!
