Szerző: John O’Farrell
Cím: A férj, aki elfelejtette a feleségét
Kiadó: Cartaphilus
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 336
A Cartaphilus Kiadó „feltámadásának” köszönhetően jutottam hozzá néhány igazán remek könyvhöz. A kiadóval már régen szimpatizálok, nagyon sok zenekar életrajzi művét olvastam abban a gyönyörű, formás kiadásban, ahogyan ők megalkották, ezért hervasztott a tudat, hogy már nem adnak ki több kötetet. Az Alexandra áruházakban találtam rá néhány 2014-es megjelenésű regényre, s nem tagadom, csillogtak a szemeim az örömtől: a Cartaphilus újra működik!
John O'Farrell teljesen ismeretlen volt számomra eddig, pedig a humor iránt sem kicsi az érdeklődésem, ő pedig zseniálisan űzi ezt anyanyelvén, s amellett, hogy a stand up műfaj méltán emlegetett híressége, szövegíróként is népszerűsítette magát több területen. Nem csoda tehát, ha a hosszabb regényei is sok országban kerültek a könyvesboltok polcaira, hiszen, amire O’Farrell a kezét rátette, az szórakoztató lett és olvasmányos.
„A férj, aki elfelejtette a feleségét” roppant mulatságos történet egy nem túl mulatságos amnéziáról, s annak tragikomikus következményeiről. Voughan egy esendő férfiember, aki roppant szerethető férj lesz amnéziája miatt, s mindent megtesz, hogy visszakapja feleségét, akitől épp válni készült. Nevére és lakcímére sem emlékszik a kórházban tűnődve, arról nem beszélve, hogy gyerekei és felesége létezéséről sem tud. Teljes életét a nulláról próbálja visszaépíteni. Az abszurd helyzetre épült romantikus regény sokkal inkább tanító jellegű, mint ahogy a romantikus műfajtól elvárnánk. O’Farrell szatirikus-filozofikus stílusa „férfias” történetté varázsolja művét azzal, hogy mindvégig a férfilét nagy kérdéseit boncolgatja. A férj-feleség viszonyról, identitásának mibenlétéről elmélkedik, tükröt tart a házasság elé. A humoros felszín alatt igazán komoly üzenetek vannak. Mind közül a legkiemelkedőbb talán az, hogy a szerelem mindig megérdemel egy második esélyt, kis odafigyeléssel helyrehozhatóak az olyan problémák, melyek megoldása korábban elvetélt kísérletnek tűnt. A sztori vége lenyűgözően kacifántosra sikerült. Szeretem az olyan lezárásokat, ahol rengeteg új fordulat nehezíti meg a képzelődő olvasó gondolatait. Mire elképzeltem egy befejezést, rögtön meglepett valami egészen mással.
Mint a romantikusokat általában, ezt a történetet is inkább nőknek ajánlják, én megint kivételt teszek, és férfiakkal is elolvastatnám. Ha nem hallunk említést arról, hogy ez egy romantikus regény, nem feltétlen fogjuk annak titulálni olvasás után sem. A politikus, humorista író stílusa olyannyira humoros, pörgős, hogy nem jut idő és hely a csöpögős leírásoknak. Épp csak annyi elmélkedéssel találkozunk, amennyi az említett férfilét kérdéseit feszegeti, azt is okosan, poénokba burkolva.
Szívből ajánlom tehát két teadélutánon „elkölteni” ezt a regényt, aztán vágyakozón érdeklődni O’Farrell másik magyar nyelven megjelent írása után is, amely a „Férfiasan tökéletes” címet kapta. Erre már azt mondanám: Lányok, kötelező (megcáfolni)!
