Szerző: John Green
Cím: Alaska nyomában
Kiadó: Gabo
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 292
Ha szomorú gyermekekről kell írni, akkor John Green viszi a prímet, ha szomorú gyermekekről kell olvasni, én elsőként jelentkezem. Van egy olyan hangulata minden esendő gyermek bánatáról szóló írásának, amit muszáj szeretni. Nem lehet passzívan elsiklani a mondanivaló felett, legalábbis a magamfajta porcelánlelkű olvasónak nem.
Az angol író a Csillagainkban a hiba című művével robbant be a köztudatba, s őszintén remélem, hogy neve nem is merül feledésbe egyhamar. Azon túl, hogy hétköznapi eseteket mutat be egy-egy regényében, nagyon mélyen ható mondandóval szembesít, s mindezt gyermekek szempontjából láttatva. Karakterfejlődés, dráma, szerelem, fájdalom, keserűség és boldogság egyszerre van jelen minden Green-regényben, s épp ezért szeretjük.
Az Alaska nyomában egy fiúról szól, aki kihívást keresve bentlakásos suliba vágyik, s szülei teljesítik kívánságát. Így hát elindul, hogy megkeresse a „nagy talánt”. A tizenhat éves Miles enyhén különc srác, csöndes, visszahúzódó, s érdeklődési köre sem hétköznapi, mert híres emberek utolsó szavait gyűjti. (Később kiderült, hogy ez az író nagy hobbija volt, Green is imádta gyűjteni a híres-neves emberek utolsó szavait.) Megismer egy lányt, aki rettentően tetszik neki. Igen, Alaskát. Ez a leány korához képest sok hervasztó dolgot megélt, sérült lelkű, önpusztító életmódot folytat, iszik, cigizik, így aztán Miles is elszívja élete első bagóját, s elfogyaszt némi bort is. Van egy kis Zabhegyező jellege, hiszen kollégiumi gyerek történetét mutatja be, aki amellett, hogy ismerkedik környezetével, amiben kevésbé érzi otthonosan magát, filozofikus gondolatokkal van tele a kobakja, s bár kevés sikerrel, de igyekszik csajozni is. Nyilván nem kéne minden ilyen történetet a Zabhegyezőhöz hasonlítani, de mit tehetnénk, ha olvasás közben egyből arra asszociálunk?
John Green ebben a művében is az örök kérdést feszegeti: érti bárki is a kamaszokat? Nem a cselekmény bonyodalmára, nem is a terjedelemre jegyezi a történetet, hanem a hangulatával ragadja meg az olvasót. Míg a Csillagainkban a hibát rosszabb esetben végigbőgjük, az Alaska nyomábant csak egy visszafogott bánattal szívünkben olvassuk, hiszen az első oldaltól érezhető, hogy a tragédia közeleg. Erre rájátszik a fejezetek címe is, amelyek visszaszámlálást mutatnak. Nem túl alaposan kidolgozott, mégis nagyszerű, mély nyomot hagyó regény.
Kedvencként kiemelem a John Green történetekből a visszatérő „motívumokat”: a cigarettát, a könyveket és az írókat. A srácok cigiznek, vagy legalább próbálnak, rengeteget olvasnak, és kedvenc íróikat emlegetik. Mindig akad egy-két remek könyvajánló, amit érdemes kijegyezni, megkeresni, s elolvasni, mert egy ilyen író véleménye bizony számít az igényes olvasók körében.
Bár Green az ifjúsági regények nagymestere, műveit mégis ajánlanám felnőtteknek is, hiszen a rengeteg filozófiai kérdés, tanakodás leginkább ebben a korban nyer választ. Míg a fiatalok keresik a nagy talánt, a felnőttek mosolyogva nosztalgiázhatnak, hogy csinálták ők végig anno Miles ifjúságát. Szóval, vágjatok bele! Szórakozzatok, gondolkodjatok, búslakodjatok, s a végére meg lehet a nagy talán.
