Facebook

Címkék

2009 (1) 2010 (3) 2011 (2) 2012 (4) 2013 (4) 2014 (2) 2015 (2) 2016 (3) Agave Könyvek (3) Agota Kristof (1) Alexandra (3) Animus (2) Art Nouveau (1) Athenaeum (9) Az Olvasás Éjszakája (1) Az Útvesztő-trilógia (1) A három ufó (1) Bagi Iván (1) Benk Dénes (1) Bleeding Bride (1) Bohumil Hrabal (2) Caroline Kepnes (1) Cartaphilus (7) Christina Baker Kline (1) Chuck Palahniuk (1) Cor Leonis (2) Csabai Márk (2) Cser Kiadó (1) Curtis Sittenfeld (1) Daniel Keyes (1) David Lagercrantz (2) Dumakönyvtár (7) Erawan (3) Európa Kiadó (1) Fejős Éva (5) Feldmár András (1) Felméri Péter (1) Gabo (8) Gabo Kiadó (3) Gabó Olvas (1) General Press (5) Geopen (2) Greg Iles (2) Harlan Coben (1) Helikon (6) Hermann Hesse (1) horror (1) Hugh Laurie (1) HVG Kiadó (2) Interjú (1) Jaffa (1) Jaffa Kiadó (2) James Dashner (3) Jodi Picoult (4) John Green (3) Jonas Jonasson (1) Jo Nesbo (1) kérdőív (1) Kiss Ádám (2) Kondor Vilmos (1) Könyvbemutató (2) Kovács András Péter (1) Kurt Vonnegut (4) Libri (1) Linda Castillo (1) Louise Walters (1) Márai Sándor (3) Márkus András (1) Mark Frost (1) Mike Greenberg (1) Millennium-sorozat (2) Millennium trilógia (2) Multigáz (1) Muszka Sándor (2) Nevada Barr (2) Nick Cave (2) Nick Cutter (1) Orbán János Dénes (2) Oscar Wilde (1) ötven árnyalat (1) Ozzy Osbourne (1) P.K.D. (1) Patrick Modiano (1) Pongrác (1) Rácz Zsuzsa (3) Robin Cook (1) S. J. Watson (1) Simone de Beauvoir (1) Skandináv Krimik (2) Stephen King (2) Stieg Larsson (3) Sun-Mi Hwang (1) Szántó Dániel (1) Szütyiő (1) Tarandus (3) Terézanyu (1) Tóth Szabolcs (1) Ulpius-ház (6) Vadon (1) Vavyan Fable (1) Világsikerek (3) Címkefelhő

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

2014.05.22. 07:51 | Zabhegyezo | 2 komment

Címkék: Kurt Vonnegut Helikon

covers_292858.jpg 

Szerző: Kurt Vonnegut
Cím: Az ötös számú vágóhíd
Kiadó: Helikon
Megjelenés éve: 2013
Eredeti megjelenés éve: 1969
Oldalszám: 245

A klasszikusok új köntösben sorozatom második darabjaként Kurt Vonnegut Ötös számú vágóhíd című kötetét mutatom be. Persze, tudom, hogy ezt a könyvet nem kell különösebben méltatni, de mivel piacra került a valaha készült legszebb kiadás, erős késztetést érzek, hogy felfrissítsem az olvasók memóriáját. A Helikon Kiadó 2014-ben egy teljesen új fordítással rukkolt elő, új köntösbe bújtatta Vonnegut történetét, amelyhez maga a fordító, Szántó György Tibor írt utószót. De még milyen utószót! Hát így megy ez!

Vonnegut e leghíresebb könyvét 23 évig írta. Ez alatt kismilliószor tépte szét, és írta újra történetét, majd a több mint 5000 oldalas kéziratból végül 180 lett a regény. Tömegmészárlásról végtelenül nehéz érdemlegeset és újszerűt írni, valahol érthető a sokévnyi hezitálás a végleges forma mellett. Úgy tűnik, elég volt ennyi is, hiszen az első tízezer példány órák alatt elfogyott. Ezerféle vita alakult ki arról, hogy valójában mit is képvisel Vonnegut, akadt olyan kritikus is, aki azt vallotta, hogy az akasztófahumor nagymestere kábítószerek hatása alatt írta az Ötös számú vágóhidat. Végül is nem tökmindegy? A regény világhírű lett, generációk nőttek és nőnek fel rajta, milliós példányokban nyomtatták már ki, sokféle fordítása látott már napvilágot. Szántó György Tibor munkája a legújabb Vonnegut-fordítás hazánkban, s hiszem, hogy az egyik legjobb is. Így megy ez!

 Amikor a könyvesboltban kézbe vettem az Áldja Meg Az Isten Mr. Rosewater-t a Helikon Kiadótól, belelapoztam, és egy képeslap méretű könyvjelző nézett szembe velem a következő szöveggel:

-          „Halló? Itt a Helikon Kiadó Vonnegut-életműsorozatának szerkesztője beszél. A Kedves Olvasót keresem.

-          Nem vagyok kedves. Csak olvasó. Mit óhajt? Nincs sok időm.

-          Szeretném figyelmébe ajánlani egy különleges kötetünket. Hamarosan megjelenik Az ötös számú vágóhíd.

-          Már megvan. Kétszer is olvastam.

-          Ezt biztosan nem! Teljesen új a fordítás. És utószó is készült hozzá!

-          Új a fordítás? Na, erre kíváncsi vagyok. Kénytelen leszek megvenni. A fene vigye el magát! Mit is mondott, hogy hívják?

-          Szántó György Tibor a nevem.

-          Hosszú név. Kár volt megkérdeznem. De azért kösz, hogy szólt.

-          Én köszönöm, hogy meghallgatott.

-          Csak mert Kedves Olvasónak szólított. Akkor április. De hogy fogom kibírni addig?”

Hát így megy ez! Nekem több se kellett. Napokat számlálva vártam Az ötös számú vágóhíd új fordításának megjelenését, s íme, itt van. Gyönyörűre szerkesztették, a borító szemrevaló, letisztult, fekete alapon fehér szöveg, néhány rajz és kész is. A szöveg is barátja a szemnek, hiszen kellően méretesre szabták, s a sorközök is az olvasó előnyére válnak. Egyszóval úgy zseniális a kivitelezés, ahogy van. A legklasszabb dolog mégis az a hír, hogy az egész Vonnegut-életműsorozat megjelenik lassacskán ebben a formában. Javaslom minden könyvespolcra legalább a sorozat felét! Miért? Mert Vonnegut egyedi és utánozhatatlan. Így megy ez.

Azt gondoltam a hrabali poénokon túl már nincs semmi, aztán megismerkedtem Vonnegut akasztófahumorával. Az egyébként amerikai regényíró többször is kiállt a tömegmészárlások ellen, műveiben sem rest hangot adni nemtetszésének, sőt, Az ötös számú vágóhíd csak erről szól. Ez a könyv egy pszichedelikus történet Drezda értelmetlen bombázásáról. Vonnegut Billy Pilgrim alteregójaként éli meg a háborút, időben elszabadulva ingázik a Föld és az ufólakta Trafalmador bolygó között. „Hozzá a madarak csicsergik: Nyitni-kék. Így megy ez.” Az író a legnagyobb tragédiát is csak ennyivel rendezi le, hogy „így megy ez”, mert hiszen ép ésszel aligha lehet kibírni a háborút. Megérteni nem lehet, csak túlélni. Kurt mester erre kínál egyfajta megoldást.

Az ötös számú vágóhidat nem elég egyszer olvasni. Annyi minden van benne, hogy csak úgy kéri az újraolvasást. A történet nem kiszámítható, a végkifejlet nem előrelátható, fikció és valóság keveredik, úgy, hogy nem lehet eldönteni, mikor melyik igaz éppen. Billy Pilgrim esete a drezdai vágóhídon bizarr, borzalmas, elgondolkodtató, s ugyanakkor humoros. Felmerül a kérdés, hogyan fér meg ennyi minden egymás mellett, a választ csak Vonnegut tudja. Így megy ez.

Hálásak lehetünk Szántó György Tibornak, amiért idejét nem sajnálta, s igényesen lefordította nekünk édes anyanyelvünkre ezt a remek könyvet, s egy élvezhető utószót is írt hozzá. Azt gondolom, ha valaki a végén kezdi az olvasást, akkor is kedvet kap hozzá. A szerkesztő-fordító pont olyan hangnemben ír, amelyben Vonnegut, így biztosan nem marad lapozatlan a kötet utolsó 30 oldala sem, mert Szántó Tibor vicces, lelkes és jópofa. Így megy ez.

Recenzióm végén ellentmondok önmagamnak, s azt állítom, hogy Vonnegutot nem értékelni kell, hanem olvasni, s aztán mindenkinek ajánlani. Én kellemes kikapcsolódást kívánok! Így megy ez.

A bejegyzés trackback címe:

http://olvasokasarokban.blog.hu/api/trackback/id/tr796194529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ludwigvan 2016.09.22. 11:04:02

Tudom, hogy már nem mai ez a blog, de valahova le kell írnom a véleményem, és talán ide a legjobb. Tavaly vettem meg ezt a kiadást ajándékba. Én bele se olvastam, csak odaadtam az ünnepeltnek. De tegnap a kezembe került, és gondoltam elolvasom az egyik kedvenc részemet. Ez az, amikor a feleségével beszélget Billy, és hirtelen beugrik neki egy jó sírfelirat. Meglepve tapasztaltam, hogy a sírfelirat nem üt szíven, mint annakidején. "Úristen! Ez egy másik fordítás?" kérdeztem magamban. Az interneten egy oldalon az első három oldala olvasható a régi fordításnak, hát gyorsan összevetettem. És: jó ég, már az első sorban találtam eltérést, méghozzá olyat, hogy majdnem kiesett a szemem. A "NEGYEDIK NEMZEDÉKBELI NÉMET AMERIKAI" (ami számomra egy teljesen érthető) nemzetiség-meghatározás helyett a következő zagyvaság olvasható: NEGYEDÍZIGLEN NÉMET-AMERIKAI...
Borzasztóan elkeserítő, hogy vette a bátorságot egy igénytelen fordító, és újraferdíti az egész Vonnegut életművet. Amikor a mi gyerekeink olvassák az Ötös számú vágóhidat, akkor már ez a fordítás lesz a kezükben, és nem is fogják érteni, hogy mi ebben a jó.
Úgyhogy most fogtam magam, és összevetettem a keresett sírfeliratot az angol eredetivel is. Szántó György Tibor biztosan tud angolul, de van benne egy elég erős önmegvalósítási vágy is. Sajnos nem egy Karinthy vagy egy Faludy, hanem csak egy nyárspolgár nagy ambíciókkal. Neki a "No." az "Nem őrzök." a "Good." az "Tudom." A kötőjel és a vessző pedig pont. És véleménye szerint egy ést nyugodtan el lehet hagyni. Mondhatjátok (bár úgyse fogja senki elolvasni ezt a bejedzésemet), hogy szőrszálat hasogatok, de nem lenne igazatok. Ebben a könyvben igenis minden egyes ésnek, pontnak és vesszőnek helye van. Amikor valakinek csak annyit válaszolsz, hogy "Nem." abban van egy elutasítás is, amit a fordító nem hagyhat ki! Amikor kibővítette "Nem őrzökre", akkor hozzáadott egy olyan kedvességet a karakterhez, amit az író direkt elvett volna tőle. Ez így hamisítás. Ez a könyv mondanivalójának a semmibevevése.
És akkor lássuk a sírfeliratot (szomorú, hogy Vonnegutnak végül csak nem ez lett a sírfelirata): "Everything was Beautiful, and Nothing Hurt"
"Minden gyönyörű volt, és semmi se fájt" vagy "Minden szép volt. Semmi sem fájt."
Vessetek rám követ, de két magyar feliratból, csak az egyik az angolnak a fordítása, a másik nem.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2017.08.24. 03:30:02

@ludwigvan: én olvastam és totál így gondolom látatlanban is, a Helikonnak sikerült telibebaszni az egész életművet ezzel az új ferdítéssel, tök szépek a könyvek, csak épp nem a megszokott, nekem emiatt nem is tetszett az a könyv, pedig a Harrison Starros beszélgetést több helyen olvastam mindig ugyanúgy, erre itt pffff magam részéről ajánlom a régi kiadást, bármennyire is csúnyácska (a 30 oldalas utószó, meg no komment)