Szerzők: Camilla Grebe · Åsa Träff
Cím: A terapeuta
Kiadó: Animus
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 368
Eddig azt hittem, újabban krimi rajongó vagyok, most mégis inkább azt hiszem, hogy a pszichothriller és skandináv krimi vegyület van leginkább kedvemre. Végül is nem olyan fontos a műfaj, kiváltképp, ha elég nehéz egy könyvet besorolni valahová. A terapeuta borítóján is ott figyel a Skandináv krimik felirat, így legalább akkora lendülettel kezdtem neki az olvasásának, mint bármely másik északi alkotásnak. Hogy miért magyarázom ezt? Mert A terapeuta inkább egy pszichothriller.
Elgondolkodtam a két szerző nevét látván, hogy hogyan írhat egy történetet két írónő. A végén erre is megleltem a választ: egyikük a szakmai részéért felel, a másik az írásért. S nincs mit tagadni, a végeredmény igazán remek lett. A pszichológusnő szakmai tudása akarva akaratlan is tanítja az olvasót. Olyan részletesen és élvezhetően tárja elénk a lélektan rejtélyeit, hogy észrevétlenül is tanulunk a betegek eseteiből.
A terapeuta leginkább a pszichológia iránt érdeklődőknek tehet kedvére, hiszen egy középkorú doktornő történetét mutatja be, aki különböző fájdalommal és traumákkal küzdő páciensein próbál segíteni, majd ő maga is szinte kezelésre szorul, miután egy őrült gyilkos üldözőbe veszi. A terapeuta is jelentős személyiségváltozáson megy keresztül, jelleme olykor erősen ellentmondásos, de teljesen szerethető. Mivel egy nőről beszélünk, leginkább majd a női olvasóknak nyerheti el a tetszését.
S bár ráhúztam a thriller műfajt, számos krimire illő ismertetőjel is megmutatkozik a történetben. Lassan, nehézkesen indul be a regény, de aztán hamar megállapíthatjuk, hogy ez is egy tipikus skandináv krimi lesz. Nem az a csavaros sztori, amitől folyton elméleteket gyártunk majd a megoldásra, lehetséges gyilkosokat határozunk meg, vagy egyszerűen csak újra kell olvasnunk bizonyos részeket, mert nem világos valami a tömény cselekményben, mégis remekül félrevezet a szerzőpáros, s a végén nem marad el a hűha-élmény.
Engem a könyv nyomasztó hangulata fogott meg leginkább. Szörnyülködve olvastam a betegek nem hétköznapi problémáiról, gyakran képzeltem magam a magányosan italozó doktornő helyébe, aki csak kivilágított lakásban mer elaludni, s nem nyugszik bele talán soha, hogy a férje nincs többé. Imádtam a terapeuta tengerparti faházát, a hatalmas kertjét, s egyáltalán az egész életvitelét (borozgatás a sziklákon, úszás az öbölben, üldögélés a mólón, stb.). Nagyra becsülöm, hogy ezeket a mesés tájakat több ízben is remekül mutatják be, nyomatékosítva annak thrillerbe illő szerepét.
Leszámítva a főszereplő ellentmondásos jellemét, olykor idióta viselkedését, semmi kivetnivalóm nincs a regényben. Úgy, ahogy a borítón is írják, ez egy sodró erejű pszichothriller, amit a téma kedvelői jó eséllyel nem csak egyszer vesznek majd le a polcról.