Szerző: Bohumil Hrabal
Cím: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Kiadó: Európa
Megjelenés éve: 2008
Oldalszám: 104
Március havában a 20. századi cseh irodalom egyik legnagyobbikára, Bohumil Hrabalra emlékeznek a kiadók, a nagynevű irodalmi társaságok, s bizony az egyszerű könyvfaló molyok is. Csatlakozom én is az ünneplők táborához, lévén szó a legkedvesebb cseh figurámról, akiről valaha is hallottam. Ha tehetném, vennék egy sört Hrabal szüleinek, mert összehozták nekünk életművész fiukat, utána pedig Bödőcs Tibornak, hazánk egyik legtehetségesebb humoristájának, amiért oly sokszor ajánlotta nekünk e kocsmakirály írót színpadi előadásai alkalmával. Lássuk csak, ki ő, s mit tett le az asztalra?
Bohumil Hrabal 1914. március 28-án látta meg a napvilágot Brno városában, ezen a napon illik tehát elfogyasztani minden Hrabal-rajongónak egy jó erős cseh sört kedvenc figuránk tiszteletére. Az ifjú Hrabal kicsit sem volt jó tanuló, sokkal jobban érdekelte a sörgyári élet, a munkások történetei, ebben pedig nevelőapjának testvére, Jozef volt a mentora. Azért mégis leérettségizett 1935-ben, sőt egyetemre is beiratkozott, méghozzá a Károly Egyetem jogi karára. A háború miatt csak 1946-ban diplomázhatott, de ez így is több, mint amit elvárhattak Tőle. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként is dolgozott, ebből az élményből született a Szigorúan ellenőrzött vonatok című, mára klasszikussá nőtt alkotása. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, de fizikai munkásként is dolgozott a kladnói vasműben. Ezekről a munkásévekről mind-mind olvashatunk egy-egy Hrabal-műben. Higgyétek el, érdemes!
Nagy szerencsénkre hamar tollat ragadott, így már 1948-ban kiadhatták első művét, s onnan kezdve nem volt megállás, haláláig szórta magából a jobbnál jobb történeteket. Morbid téma, de muszáj megemlíteni Hrabal halálának körülményeit: a jó öreg 1997-ben, 82 évesen, galambetetés közben zuhant ki a kórház 5. emeletéről. Hát mi ez, ha nem a jól ismert hrabali szatirikus, fekete humor egyik csúcspontja? Hogy kiesett, vagy ki akart esni, az vitatott, de bárhogy legyen is, hrabalosan távozott.
Az említett szatirikus humor jellemzi a cseh író stílusát. Nagyon kifejezően, vizuálisan tudta ismertetni a kor problémáit, hosszú körmondatokban ugyan, de világosan érthetően. A Táncórák idősebbeknek és haladóknak című műve például egyetlen mondatból áll. Karakterei gyakran nagy igazságokat fogalmaznak meg a cseh kispolgár együgyűségével, ettől lesz igazán emberközeli minden történet. Hősei szinte kivétel nélkül viccesek, életvidámak, a legrosszabb körülmények között is boldogak. Mindez abszolút Hrabal jelleméből származik, bár gyakran vetődött a depresszió nehéz útjára. 1963-tól foglalkozásszerűen írt, s ennek meg is lett a gyümölcse, hiszen műveit 27 nyelvre fordították le, nagy örömünkre. Jiří Menzel Oscar-díjas filmet is forgatott az írásom tárgyát képezőkisregényből.
A ’65-ben megjelent Szigorúan ellenőrzött vonatok, Hrabal egyik méltán legtöbbet emlegetett regénye, s az egyik legjobbra sikerült is. Amellett, hogy obszcén és poénos fordulatokon nevetgélhetünk, bizony komor mondanivalót cipel hátán ez az alig 100 oldalas mestermű, hiszen akkoriban a háború utolsó napjait élték Csehszlovákiában. Ahogy már említettem, az író saját tapasztalataiból merített ihletet a regényhez – majd az olvasó eldönti, hogy melyik részletet hiszi igaznak Hrabal személyére.
A történet egy vidéki vasútállomáson zajlik, valahol a megszállott Csehszlovákiában. Főhősünk, a kis Milos, egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után visszatér munkahelyére, ahol különös arcokkal kell megbarátkoznia. Még mindig bántja, hogy nem sikerült férfivá lennie a szeretett kalauzlánnyal folytatott szexuális kísérlet során, de gondolatait lekötik a forgalmista tevékenységek, valamint az említett különös társaság. Itt van például Hubička úr, aki egy unalmas szolgálati éjjelen rányomja az összes bélyegzőt a távírász kisasszony pucér ülepére, ezzel élve ki szoknyavadász szenvedélyét.
Az állomásfőnök úr galambokat tenyészt, s ezen túl egyéb aligha érdekli őt, büszkén jár-kel galambürülékes egyenruhában a vasútállomás területén. A főnökné asszony esténként a forgalmista irodában horgolgatva szórakoztatja a társaságot, ám ő férjével ellentétben nagy szenvedéllyel nyisszantja le a „nyulak-baromfiak” nyakát. Erre a különös helyre érkezik tehát a vonat, mely katonai lőszerekkel teli pakolva robog át az állomáson. Hubička úr ötletének eleget téve, Milos vállalja a férfias feladatot, hogy levegőbe röpítse a szigorúan ellenőrzött szerelvényeket.
A történet teljesen groteszk, hiszen a mulatságos jelenetek idején Drezdát már bombázzák. Összefonódik itt szerelem, humor, háború és erotika is, Hrabal pedig megmutatja, hogyan kell mindezeket remekül összekombinálni. Amellett, hogy nevetgélhetünk a poénos jeleneteken, nagy figyelmet igényel a hosszú körmondatokban megfogalmazott történet, hiszen nemcsak bonyolult a mondanivaló, hanem hihetetlenül mély is. A tömör és velős keserű humor Hrabalt legendává emelte, s talán Ő az egyetlen, akinek az elnyújtott körmondatokat képesek vagyunk megbocsájtani, mi, akik egyébként falra mászunk ezektől. Nehéz mindezt élvezhetőre formálni, de ő képes rá. S hihetetlenül jól csinálja, ha kell oldalakon át.
A cseh mester összes művében az iróniával fűszerezett humor adja a történetek eszenciáját, ám a Szigorúan ellenőrzött vonatok-ban a humornak kiemelkedően fontos szerep jut, hiszen csak nevetéssel lehet átvészelni a háborút. A szereplők a legrosszabb helyzetben is megőrzik életvidámságukat, mert ugye mi értelme a háborúnak? „Maradtak volna otthon a seggükön!”
