Szerző: Hugh Laurie
Cím: A balek
Kiadó: Kelly
Megjelenés éve: 2009
Oldalszám: 334
Több mint tíz éve látott napvilágot a Dr. House-ként elhíresült szarkazmusmester könyve, eredeti nyelven A fegyverkereskedőként. Vitatkoznék, hogyan lett ez magyar fordításban A balek, de utólag minek? Pláne, hogy a főhősre abszolút nem lehet ráhúzni ezt a degradáló jelzőt. Thomas Lang minden, csak nem balek.
Azt rebesgetik, hogy Laurie a kéziratát álnéven dobta a kiadó elé, nem adta nevét a történethez, de ügynökének végül sikerült meggyőznie, hogy ne burkolózzon álnév mögé. A magyar fordítás csak akkor jelent meg, mikor Hugh Laurie már rég híres és közkedvelt figura volt az általa alakított Dr. House szerepében. Végülis, jogos. Nem sokan őrültek volna meg a könyvért, ha nem Laurie a szerző. A magyar fordítás kapott egy teljes borítós fotót az íróról a könyv elejére, hogy nyilvánvaló legyen, kiről is esik itt majd szó. Az eredeti nyelvű kiadásnak nem volt szüksége mini poszter méretű képre a szerzőről, rögtön a megjelenés után ment is a sikerlistás könyvek közé, s hosszú ideig megülte a toplistákat.
Vitatkoznék a fülszövegről is kicsit: Remek ajánló szöveg Guy Ritchie filmjeivel összevetni A balekot, egy lapon említeni A Ravasz, az Agy…, vagy éppen a Blöff című alkotásokkal, a probléma csak annyi, hogy semmi közük egymáshoz. Na jó, talán annyi, hogy mindegyik karakter angol, de ennyi. Nyilvánvaló, hogy aki ezt írta nem olvasta a könyvet, vagy nem látta a filmeket. A fentiekkel csupán azért vitázom, mert minden ilyen erőlködés nélkül is, mint a teljes borítós fotó, vagy a dobálózó ajánlók a fülszövegben, elkelt volna a könyv ugyanennyi példányban, ha már egyszer Laurie-mester írta.
Tömény humorözönnel indul a történet, már-már az őrületbe kerget a szarkazmusban gazdag mondataival, s hiába számítunk arra, hogy akad legalább egy bekezdés, amelyből kimarad az irónia. Mivel rég nem járt a kezemben ilyen vicctől dagadó történet, bizony meg kellett pihennem kicsit az egyes fejezetek után. Nem okozott harsány nevetést szinte egyetlen oldal sem, nem fáradtak ki a rekeszizmaim, viszont egy félvigyorral az arcomon olvastam szinte végig. A nagyon erős kezdés után lankad kicsit a poénáradat, a könyv felénél már jut az olvasó figyelméből a konkrét történetre is, s ez így marad egészen az utolsó mondatig. Laurie mintha kifáradt volna: összevisszaság keletkezik a történet helyszínei, s szereplői között, s alábbhagy a humorral.
A főszereplő, Thomas Lang egyértelműen Laurie alteregója a jól ismert Dr.House-os jellemével. Lang egy titkosszolgálati ügybe keveredik, nem tudni, hogy véletlenül-e vagy jól megalapozott akarat alapján. Ebben a fegyverkereskedelemtől, drogcsempészettől szagos történetben hatalmas lyukak vannak sajnos, s rengeteg elvarratlan szál. Nem tudni, ki kivel van, s mi a szerepe, de talán ezzel akar Laurie némi izgalmat csempészni a sztoriba. Teljesen nyilvánvaló, hogy a regény nem a történetre van kiélezve, hanem sokkal inkább a jellegzetes szarkasztikus, cseppet sem iróniamentes humorra, s ez így van jól.
Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy hasonlót vártunk Laurie-tól: egy House-jellemű figurát, rengeteg iróniát és humort, s eköré egy élvezhető történetet. Az utóbbi kicsit gyengére sikerült, de nem haragszunk. Végülis kedvenc figuránk szinte bármit írhat, ha a nevét adja hozzá, mi szinte biztos, hogy imádni fogjuk. Hát, de nem?!
