Szerző: Harlan Coben
Cím: Hat év
Kiadó: Jaffa
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 320
Itt van ez a kopasz amerikai faszi, aki Harlan Coben névre hallgat, húsznál is több sikeres krimit tudhat magáénak, imádják szerte a világon, s én még semmit nem olvastam tőle. Így rögtön a legutóbbi megjelenését, a 2013-as Hat év című mesterművét vettem kézbe, hogy lemaradásomat pótoljam. Jó adag kíváncsiság tombolt bennem Harlan Coben iránt, s a Hat év lassan egyéves trónolása a toplistán is arról győzködött, hogy olvasnom kell egy Coben-krimit. Naná, hogy érdekelt, milyen lehet az a kötet, amit a letehetetlen, megunhatatlan, feszültségkeltő, stb. jelzőkkel illetnek az olvasók. S igazuk volt, valóban az.
A rendszeres Coben-krimi fogyasztók már bizonyára számítottak rá, hogy ismét egy múltbéli rejtély kerül majd terítékre ezúttal is, amit majd a főhős oldalakon át igyekszik megoldani, én azonban elsőként tartottam kezemben Coben-művet, így minden előzetes számítás nélkül adhattam át magam a meglepetéseknek. Egy teljes hétvégén át gerjesztette a feszültséget bennem, s konkrétan semmire nem emlékszem az adott hétvégéről, csak, hogy pizza volt az ebéd, mert főzés helyett a Hat évet olvastam. Beszéltek hozzám, de nem hallottam, sok dolgom lett volna, de nem érdekelt. Talán nem is az izgalmat fokozta a történetvezetés, hanem a kíváncsiságot éltette. Már nagyon tudni akartam, mi lehet az egykori farm története mögött, s mi lehet az, ami egy roppant erős szerelmet ilyen drasztikusan szétválaszt. Ha már ízelítőt adtam a történetből, érdemes megemlítenem az első benyomásomat a könyv elejéről. Szentül meg voltam győződve, hogy bőven el lesz látva nyállal a sztori, hiszen melyik pasi keresné hat év után a szerelmét, akivel épp csak egy nyarat töltött együtt. Ilyen erős érzések csak a mesében léteznek. Nem bírtam komolyan venni, egészen addig, míg megbizonyosodtam róla, hogy nem egy sima romantikus sztorival van dolgom, hanem itt egy piszok nehéz rejtély áll a dolgok mögött.
Szimpatikus faszi a főszereplő, ki sem néznénk egy vézna egyetemi tanárból annyi elszántságot s bátorságot, mint amennyit főhősünk tanúsít, legjobb fegyvere az éles esze, s hogy a verekedésben is megállja a helyét, az már csak a ráadás. Maga a történet is nagyszerű, egészen filmbe illő. Mindvégig játszi könnyedséggel képzeltem magam elé a képeket, jeleneteket, s ez leginkább a jól megírt történetnek köszönhető. Remekül fokozza a feszültséget, fenntartja az érdeklődést, s olvastatja magát. Kihoz minden mohóságot az érdeklődő olvasóból, s ennél több aligha kell egy jó könyvhöz. Mire eldöntöttem, hogy ez egy remek krimi, legyen bármi is a vége, Coben még ráhúzott kicsit. Az utolsó oldalakon már aligha vár az olvasó izgalmas fordulatokat, inkább beletörődünk a végkifejletbe, ám az író ezt nem hagyja annyiban, tartogat meglepetést bőven a végére is.
Minden szempontból egy kiváló krimi ez, váratlan, de szép lezárással. Akarok még Coben-könyveket! Mondjuk most, de természetesen március 4-én sem lesz késő, amikor megjelenik majd a legújabb, Missing You címet viselő Coben-alkotás.
